Vedd le a fátylat!

„Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.” (2Korinthus 3:18)

Az izraeliták még mindig a Sínai-hegy tövénél táboroztak, ahol nem sokkal korábban Mózes jött le a hegyről azokkal a kőtáblákkal, amikre Isten felírta a tíz útmutatót a boldogsághoz. Amikor meghallotta a zajt, és meglátta az aranybálványt, amelyet az izraeliták imádtak, Mózes jogos haragjában a földhöz vágta a szent köveket.
Másnap Mózes, miután gondolkozott a problémán, megdorgálta a népet: „Nagy bűnt követtetek el, most azért fölmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek bűneitekre.” (2Mózes 32:30)
Mózes ismét felmászott a sziklákon, és kérte Istent, hogy bocsássa meg a keménynyakú nép bűneit. Ezúttal ő volt az, aki felírta a kövekre Isten törvényének szavait, amelyek felvázolják, hogyan akar megvédeni és boldoggá tenni minket. Ezen az úton Mózes is elég bátornak érezte magát ahhoz, hogy megkérje az Urat, hadd láthassa a dicsőségét. Isten arra utasította, hogy álljon egy szikla hasadékába, miközben a kezét a nyílás fölé helyezte. El tudod képzelni, mekkora lehetett Isten keze? Így Mózes nem láthatta Isten arcát, csak a hátát, miután elhaladt mellette, és elvette a kezét.
De ez elég volt neki. Mózes szemtől szemben találkozott Isten pompájával, fenségével, szuverenitásával és dicsőségével. Micsoda elképzelhetetlen élményben lehetett része!
Negyven nap múlva Mózes visszatért a táborba az új kőtáblákkal, amelyeken Isten törvénye állt. Nem tudta, hogy az Istennel töltött idő mit tett vele, de amikor Áron és az izraeliták megpillantották az arcát, féltek a közelébe is menni, mert annyira ragyogott, és Isten dicsőségét tükrözte vissza. Mózes azzal segített a félelmükön, hogy fátyollal takarta el az arcát. Amikor azonban visszament, hogy Istennel töltsön időt, levette a kendőt, hogy még többet szívjon magába Isten jóságából. Képzeljétek csak el!
Töltsünk minden nap időt azzal, hogy fátyol nélkül szemléljük Isten jóságát, könyörületét és kegyelmét, hogy az ő képére alakuljunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

Roxy Hoehn