A buszsofőr

„Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon.” (Zsoltárok 91:11)

Tizenkilenc éves voltam, mikor édesanyámmal az Egyesült Államokba, a michigani Detroitba költöztünk. Mivel nem akartam otthagyni a gyülekezetemet, ami elég messze volt tőlünk, ezért minden szombaton busszal mentem a michigani Ecorse-ba. A buszmegálló egy sarkon volt, ahol egy ipari épület is állt. A terület el volt kerítve és le volt zárva, és egy egész háztömböt foglalt el. Hétvégenként a telephelyet bezárták, és senki sem jött arrafelé.
A busz csak ritkán járt hétvégén, ezért mindig a kerítés mentén lépkedtem ide-oda, miközben az utcát figyeltem, hogy mikor jön már a busz. Soha senki más nem tűnt fel a láthatáron.
Egyik szombaton egy sötétkék teherautó állt meg és parkolt le pont előttem. Ahogy ránéztem a sofőr arcára, rögtön tudtam, hogy valami rosszban sántikál. Folyton a buszt lestem, de még sehol sem volt. Majd a sofőr kiszállt a teherautóból. Én továbbra is a buszt kutattam a tekintetemmel, miközben gyorsan elrebegtem egy imát. A sofőr fenyegetően kezdett járkálni a kamion körül. Az arca ijesztő, gonosz tekintetű lett. Megrémültem tőle. Még egyszer a busz után néztem, és hirtelen már ott is volt előttem nyitott ajtóval! Gyorsan felugrottam rá, kinéztem az ablakon, és még láttam a teherautót elhajtani.
Általában voltak mások is a buszon, de azon a szombaton üres volt. A sofőr úgy nézett ki, mint az összes többi buszsofőr ezen az útvonalon. Többnyire barátságos, idősebb férfiak voltak, akik nyugdíj előtt álltak. Ő sem volt kivétel ez alól. Mosolygott, mikor felszálltam. Bár biztos voltam benne, hogy látta, mi történt, nem szólt semmit. Ehelyett megnyugtató hangon beszélt, és mielőtt észbe kaptam volna, az agyam elterelődött a gonosz kinézetű kamionsofőrrel kapcsolatos gondolataimról.
A buszsofőr megkérdezte, melyik megállónál szeretnék leszállni, és én megmondtam. Mivel a busz üres volt, nem álltunk meg útközben. Amikor megérkeztünk a megállómhoz, én leszálltam róla, és a busz mellett mentem a piros lámpához. Mikor hátrapillantottam, hogy lássam, merre megy a busz az utcán: már egy busz se volt közel s távol! Az utca mindkét vége felé elnéztem. Nem, nem tévedtem. Tényleg köddé vált a busz.
Isten angyalt küldött hozzám egy idősebb buszsofőr képében, hogy megszabadítson, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.

Ruth Cantrell