A java még hátravan!

„A város utcájának közepén és a folyóvízen innen és túl van az élet fája, amely tizenkét gyümölcsöt terem.” (Jelenések 22:2)

Délen eljött az eper ideje! Az időjárástól függően itt a szüret általában április végén kezdődik, és egész júniusig tart.
Szülővárosom Tennessee-ben, az Egyesült Államokban olyannyira epertermő terület volt, hogy tinédzserkoromban elindult az éves eperfesztivál is, melynek keretében megkoronázták az eperkirálynőt. Bár ez már rég volt, de még mindig emlékszem a legelső királynő nevére!
Az én kapcsolatom már sokkal szerényebb volt a bogyós gyümölcsökkel: egyik évben, a forró nyári napokon annyit szüreteltem, hogy megkerestem a pénzt az akkoriban trendi cipőkre.
Később, mikor már főiskolás lettem, az egyik tanár feleségét baleset érte, ami miatt nem tudott házimunkát végezni. A kollégiumi részlegemben több lány önként jelentkezett, hogy péntek délutánonként időt szánnak arra, hogy felporszívózzanak, port törölgessenek és más apró házimunkákat végezzenek segítve neki.
Miután felépült, meghívta a csoportot egy vasárnapi gofrisütésre, és figyelmeztetett, hogy fejezzük be az evést, mielőtt túlságosan jóllaknánk, mert a végén még meglepetés is vár ránk. Amikor eljött az ideje, hogy örültünk, hogy odafigyeltünk erre! A meglepetés ugyanis ropogós gofri volt friss eperrel és tejszínhabbal! Menynyire jólesett minden egyes falat!
A férjemmel, Teddel éveken át dolgoztunk egy bentlakásos középiskolában az észak-karolinai Candlerben. Egyik évben valamelyik végzős a barátaink unokája volt. A szüleit is ismertük. A ballagást követően az egész családot meghívtuk vacsorára. Desszertnek egyensúlytortát ettünk eperrel és tejszínhabbal. Biztosítottuk őket, hogy a gyümölcsök helyben teremtek, és frissek, de néhányan nem hitték el, és megkérdezték, honnan tudjuk biztosan. Mi biztosak voltunk benne, mert előző nap mentünk ki az eperföldre megvenni. Szóval határozottan helyi és friss volt!
Bár ez a legjobb módja a fogyasztásának, egész évben szállítják és kapható az eper sok más gyümölccsel együtt, ideértve az áfonyát, a szőlőt és a citrusféléket. De bármennyire is jó mind, hiszem, hogy a mennyei élet fájáról származó gyümölcs lesz a legcsodálatosabb mind közül. Tizenkétféle lesz, és soha nem lakunk majd túlságosan jól ahhoz, hogy ne tudjunk enni belőle, vagy ne élvezzünk ki minden egyes falatot!

Mary Jane Graves