A várakozós játék

„Csak Istenben nyugszik meg lelkem, mert tőle van reménységem.” (Zsoltárok 62:5)

Mindannyiunknak nagyon jónak kellene lennünk a várakozásban, mert annyi gyakorlatunk volt már benne.
Otthon csak várjuk, hogy elkészüljön az étel, megszáradjon a ruha, és a szerelő megjavítsa az elromlott tárgyakat. Házon kívül sorban állunk a piacon, a bankban, az orvosi rendelőben és sok más helyen. És nem mi vagyunk az egyetlenek. A Biblia tele van olyan példákkal, amikor az embereknek várakozniuk kellett.
Miután Noé végre beszállt a bárkába, amelynek több mint száz évig tartott az építése, hét napot kellett várnia, mielőtt a megígért özönvíz megérkezett. Aztán, miután hosszú napokig elviselte a zuhogó esőt, várnia kellett, hogy a vihar elálljon. Majd a fedélzeten kellett megvárnia, hogy a föld eléggé megszáradjon ahhoz, hogy biztonságosan járhasson rajta. És ezen az egy családon keresztül Isten újra benépesítette a Földet.
Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy különleges fia lesz. Csak azt nem mondta meg, hogy mikor. Azt mondta, hogy leszármazottai olyan sokan lesznek, mint a csillagok az égen. És huszonöt évvel később megszületett Izsák. Az ő utódaként jött világra Jézus – a világ Megváltója.
Bár Mózes egyiptomi hercegként palotában nőtt fel, mégis szökevény lett. Miután negyven évig gondozott a sivatagban juhokat, az Úr ezt a vonakodó pásztort erős vezetővé formálta. Ezután arra használta Mózest, hogy több mint egymillió héber rabszolgát vezessen ki Egyiptomból, és az ígéret földjén szabadságot szerezzen nekik.
József a kedvenc, kissé elkényeztetett fiúból rabszolga, majd egy hamis vádaskodás következtében fogoly lett. Csak több mint két évvel azután, hogy egy valószínűleg piszkos, élősködőktől fertőzött tömlöcbe zárták, engedték szabadon. Az álomfejtés Isten adta képessége miatt a fáraó ezután Egyiptom egész területének vezetését bízta rá.
Bár a huszonegyedik században más időket és helyzeteket élünk meg, a várakozás még mindig az élet része. De nem olyan időtöltés, amit az emberek általában élveznek. Sok keresztényhez hasonlóan én is várom az Úr visszatérését. Már nagyon-nagyon régóta várunk rá. Várakozás közben viszont felhasználhatjuk az időt, hogy Jézus szeretetét sokféleképpen bemutassuk másoknak. Ahogy látjuk, hogy az emberek az Úrhoz fordulnak, a várakozás már kevésbé fog bosszúságnak, inkább lehetőségnek tűnni. Döntsünk úgy, hogy érte dolgozunk, miközben várjuk a visszajövetelét.

Marcia Mollenkopf