A vállai között

„Az Úr kedveltje! Biztonságban lakik nála, oltalmazza őt minden időben, és az ő vállai között lakik.” (5Mózes 33:12)

Több mint száz évvel ezelőtt a hatéves Glenn és az ötéves Earl (az apósom) a családjukkal egy saskatchewani prérin élt Kanadában. A kunyhójuktól körülbelül 1,5 kilométerre egy hegy magasodott a síkságon. A kisfiúk szerették volna megmászni, és némi hízelkedés után engedélyt is kaptak rá.
Így hát elindultak a legelőn át a hegy lábához, és elkezdtek felmászni rá. Fel, fel, fel, csak kapaszkodtak felfelé. Messzibbnek tűnt, mint gondolták, de nagy kitartással végre felértek a csúcsára. A hegy túlsó oldalán megpillantották a kis Elrose várost. Körülöttük a hullámzó prérit látták, és a távolban a picike kunyhójukat. A csúcsra való feljutás feletti örömük már kezdett alábbhagyni, amikor rájöttek, hogy éhesek, de nincs ételük; szomjasak, de nincs vizük; fáradtak, és milyen messze vannak a kis házikójuktól.
Ezeket a fiúkat már tanították Istenről és az imádságról, ezért együtt azt ötölték ki, hogy jobb lenne, ha hazarepülnének. Erre letérdeltek, és imádkozni kezdtek, elmondták Istennek, hogy most tényleg szárnyakra van szükségük, hogy gyorsabban hazaérjenek. Aztán felálltak, és azon tűnődtek, vajon mennyi időbe telik, míg Isten válaszol nekik.
„Earl – kérdezte Glenn –, megtapogatnád a hátamat, és megnéznéd, hogy nőnek már a szárnyaim?” De úgy tűnt, hogy egyetlen szárny sem mutatkozik. És tényleg, Glenn is semmi jelét nem találta annak, hogy Earlnek is nőnének a szárnyai.
Egyre jobban aggódtak már, és újabb szívből jövő ima szállt fel, de sajnos még mindig nem jelentek meg a szárnyak. Tudták, hogy Isten az imára néha „igen”-nel, néha „nem”-mel, máskor pedig „várj még egy kicsit”-tel felel. De nem tudtak tovább várni, így hát felhagytak a szárnyakért való könyörgéssel, és fogyó erejüket összeszedve, saját fáradt lábukon indultak hazafelé.
Ahogy teltek az évek, rájöttek, hogy az Úr bölcsen utasította vissza a kérésüket. Milyen nehéz lett volna az élet szárnyakkal ezen a földön! A menny válasza helyes volt, mint mindig.
Gondolod, hogy a mennyben majd végre megkapják a szárnyaikat? Ma Isten arra hív, hogy pihenjünk (lakjunk) az ő vállai között – a szárnyain –, és bízzunk abban, hogy a válasza végül helyes lesz.

Rhonda Huffaker Bolton