A részletek Istene

„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja Őt, mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt.” (Zsoltárok 145:18)

Pár éve költöztünk az Egyesült Államokba, és több mint egy évbe telt, mire jóváhagyták a diákvízumomat. Akkoriban a két lányunk öt- és hároméves volt. A nagyobbiknak már el kellett volna kezdenie az óvodát a helyi állami intézményben. A tanév már elindult, ezért siettünk, hogy minden szükséges papírmunkával meglegyünk, és beirathassuk. De úgy tűnt, hogy minden pontnál valami félresiklott, vagy valamelyik dokumentum nem lett helyesen kitöltve. Már néhány napja ott laktunk anélkül, hogy beírattuk volna a lányunkat, amikor a férjemnek, aki akkoriban még az egyetlen angolul beszélő volt, a munkája miatt Brazíliába kellett utaznia.
Miután elment, egy angolul beszélő barátom segített a lányom beiratásánál. Arra kértek, hogy húsz perccel korábban érkezzünk az első napon. Mivel az órák már elkezdődtek, ezután találkozhattam a tanárral, hogy megtudjam, mire számíthatok. Az egyetlen probléma az volt, hogy a barátom, aki a tolmácsom lett volna, nem tudott elkísérni. Nagyon aggódtam, mert tudtam, hogy az iskolán belül nincs térerő a mobilon, így még a fordítóalkalmazásból sem kaptam volna segítséget.
Úton az iskola felé beszélgettem Istennel, és kértem, segítsen mindent megérteni, amire szükségem van, és hogy egy kedves és türelmes tanárt hozzon elénk. A bejáratnál abba a terembe irányítottak minket, ahol a lányom tanára várt ránk. Amint kinyitottam az osztály ajtaját, a tanárnő elém lépett, és az anyanyelvemen, portugálul üdvözölt. Alig tudtam elhinni, mi történik! Még mindig emlékszem, hogy a megkönnyebbülés elérzékenyüléssel keveredett bennem. A tanárnő tudta, hogy brazilok vagyunk, és azért beszélt portugálul, mert a férjétől tanult meg, aki szintén brazil volt. El sem tudom mondani, milyen megkönnyebbülést éreztem abban a pillanatban!
Nem kételkedem abban, hogy Isten erre az időre választotta ki ezt a tanárt, pontosan akkor, amikor szükségünk volt valakire, aki befogad minket mind azon változások közepette, amelyeket átéltünk. Miután már eljöttem az iskolából, és beszálltam az autóba, egy csendes, halk hangot hallottam, amely azt mondta: Én vagyok a részletek Istene. Pihenj meg, mert majd én gondoskodom rólad. Igyekszem mindig életben tartani ezt az élményt az emlékezetemben, mert azon a napon nemcsak azt éreztem, hogy mellettem áll Isten, hanem hogy Ő hordoz engem is.

Gabriela Trinidade Rezende