Milyen hamar elfelejtjük

¹

„Kihoztad népedet, Izraelt Egyiptom földjéről jelekkel és csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette.” (Jeremiás 32:21)

Az utóbbi időben elnehezedett az elmém és a szívem. Azon tűnődtem, Isten vajon hogyan időzít az életemben. Tudjátok, úgy vagyok beállítva, hogy én irányítsam az élethelyzeteket, helyrehozzam a dolgokat, amikor úgy tűnik, rossz irányba fordultak. Mostanában úgy érzem, minden kicsúszik a kezemből, és nem számít, milyen keményen próbálkozom, úgy tűnik, semmit sem tudok helyrehozni vagy irányítani. Néha hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a menny már átsegített próbákon, szóval miből gondolnám, hogy nem fog keresztülvinni az újakon is?
Aztán az Úr az izraeliták történetét hozta elém. Ők semmilyen helyzetüket nem tudták kontrollálni. A fáraó rabszolgái voltak, és Mózes könyörgött neki, hogy engedje el a zsidókat, de az uralkodó keményfejű volt (2Mózes 5–12).
Azt gondolnánk, miután már látták, hogy Isten biztonságban kivezeti őket, megtanulnak jobban bízni benne. De nem, ők minden lépésnél csak zúgolódnak és panaszkodnak. Még azután is, hogy az Úr minden panaszszavuk után gondoskodik róluk, ők megfeledkeznek róla, és találnak valami újat, ami miatt sírhatnak.
Ahogy egyre többet és többet gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy nem is különbözünk sokban az izraelitáktól. Panaszkodunk, hogy munkára van szükségünk, és ha van munkánk, akkor meg a munka miatt zsörtölődünk. Panaszkodunk, hogy nincs mit felvennünk, a szekrényünk mégis tele van ruhákkal, amik közül válogathatunk. Végső soron a sopánkodás, a nyafogás és a hálátlanság nem a szívünknek a körülményekre, hanem Istenre adott válasza. Az izraeliták panaszszava nem a körülményeikben, hanem a szívükben gyökerezett.
Ugyanez igaz ránk is. Nem a helyzetünktől függ a hálás és köszönetteli szív. A lelki amnézia halálos betegség, amely minden ráknál fokozottabban fenyegeti a hitünket és az örömünket. Behatol a belsőnkbe, és belülről rohasztja szét a szívünket. Hogy óvhatjuk meg magunkat ettől a lelki feledékenységtől? Emlékezéssel. Emlékezzünk az Úr kegyelmes szabadítására és megváltására. Rögzítsük az emlékezetünkben. Emlékezzünk meg róla. Tegyünk meg mindent, hogy emlékezzünk, hol és hogyan vezetett át bennünket.
Szánjunk rá egy kis időt, és tekintsünk vissza az Atya ujjlenyomataira egész életünkben. És bár lehet, hogy semmi sem változik úgy, ahogy mi szeretnénk, az emlékezés ébressze fel bennünk az Istenben való örömöt és a szeretetéért érzett mély hálát. Ő jól ismer és megtart minket.

Naudina Punch

¹ Forrás: https://thereasonirise.wordpress.com/2018/08/17/gods-perfect-timing/ Engedéllyel átvéve
és felhasználva.