Két üvegház története

„Mily számtalanok a műveid, Uram! Mindegyiket bölcsen alkottad, és tele van a föld teremtményeiddel.” (Zsoltárok 104:24)

Közvetlenül egymás mellett van a házunk, és mindkettőnknek van üvegháza. Semmi különös nincs bennük: nem télikertek tele buja, trópusi növényekkel meg luxuspárnákkal és fonott bútorokkal. Az üvegházaink praktikusak. Arra szolgálnak, hogy meghosszabbítsák a rövid termésidőt a kanadai Albertában, és jégeső idején is biztonságban tartsák a növényeket.
Mindkettő körülbelül harminc évvel ezelőtt épült, amikor egy közeli iskolát felújítottak. Joanne-nel egyenként hét hatalmas, régi ablakot mentettünk meg. Tudtuk, hogy csodálatos falai lennének az általunk elképzelt szerkezeteknek. De itt véget is ér a hasonlóság.
Nem fektettem be nagy összegeket az üvegházamba. Minden tavasszal veszek néhány zsák trágyát, amit a talajhoz keverek, majd elültetek harminc paradicsompalántát: huszonhét Better Boyst és három Sweet One Hundredset. Gyakran locsolom őket, egyszer adok tápot is nekik, és bízom a legjobbakban. Általában a családunknak rengeteg, kiszámíthatóan finom paradicsom jut, ami remekül passzol szendvicsekhez, vagy egyenesen a növényről eszegethető. Gyakran még akkor is érik, amikor már lejjebb esik a hőmérséklet. Ha leszedjük, és a pincében tároljuk, a boltból valónál jobb gyümölcsöt biztosítsanak decemberig. Elégedett vagyok vele, sőt, boldog.
De Joanne nagyon szereti az üvegházát. Minden évben megújítja a talajt, gondosan beássa, és új módszerekkel kísérletezik a földkeverék dúsítására. Sokféle paradicsomot választ, sok fajtát örökölt közülük. A Black Krim a pöttyös sárga és a piros Hillbillyvel versenyez; a Chocolate Stripes zöld és barna gömbjei szomszédosak az olasz örökzöld paradicsom élénkpiros, lelapult formáival. Mikor elülteti a magokat, nem mindig biztos a textúrájukban vagy az ízükben, de készen áll a kísérletezésre, a meglepetésre és az élvezetre. Minden évben több új fajtát is palántáz. De salátát, bazsalikomot, mángoldot és beporzást elősegítő virágokat is ültet. Az üvegháza egy folyton változó kaland, és minden növénye örömöt lop a szívébe.
Amikor ránézek az egymástól mindössze ötven lépésnyire lévő üvegházainkra, látom a különbséget köztük. Az enyém haszonelvű, az övé viszont vibráló, tele van kísérletezéssel és színekkel, gazdag termést hozva az asztalra és a léleknek. Nem tudom, hogy az én üvegházam valaha is hasonlítani fog-e az övéhez, de remélem, hogy az életem az ő üvegházát fogja tükrözni: tele bőséggel, és tele az új kalandok és élmények élvezetével.

Denise Dick Herr