Örökre megsebezve

„Jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézsaiás 53:5)

Sokunknak van legalább egy sebhelye. Néhányunknak több is, és a legtöbbünknek van valamilyen érzelmi sebe. Nehéz bármilyen heg nélkül átvészelni az életet. A definíció szerint a heg olyan jel, amit valamilyen trauma, égés vagy seb hagyott maga után a testen. Az érzelmi heg a félelem vagy a bánat maradandó hatása az ember jellemén, melyet egy traumatikus élmény okozott. A hegek maradandó károsodást hagynak maguk után.
Miközben egy dalt hallgattam a sebhelyekről, a dalszöveg megemlítette, hogy Krisztus lesz az egyetlen, akin forradások lesznek majd a mennyben. Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább ráébredtem, hogy ez mennyire igaz. Mivel felvette az emberi mivoltunkat, az volt a sorsa, hogy örökre ebben a formában maradjon. A mi érdekünkben megtartotta traumájának hegeit, hogy emlékeztessen minket és az egész világegyetemet arra, valójában mennyibe kerül a bűn. Tudjuk, hogy Jézusnak vannak sebhelyei, mert a Biblia szerint Tamás a feltámadás után nem volt hajlandó elhinni, hogy a Mester feltámadt, míg nem látta a sebhelyeket, és nem tudta az ujjait a szögek helyére rátenni. Krisztus szelíden járt el a tanítvány kételyeivel, és megengedte neki, hogy megnézze és megérintse a hegeit.
Ebben az az igazán szép, hogy tudjuk: új testet kapunk, és tökéletesek leszünk. Többé nem fogjuk viselni ennek az életnek a sebhelyeit, és nem lesznek meg azok az érzelmi sebek sem, amelyek egész életünkben kísértettek. Újjá leszünk teremtve, de Krisztus örökké viselni fogja a sebhelyeit. Majd megnézhetjük, megérinthetjük őket, és újra meghallgathatjuk a csodálatos szeretet gyönyörű történetét, amely megváltott, és örökre összeköt magával minket. Csodálattal tölt el ez a letaglózó gondolat, hogy milyen nagy szeretettel van irántam Jézus.
Kedves hölgyek, ha azokkal a sebhelyekkel küzdötök, amelyeket ez az élet hagyott rajtatok testileg és lelkileg, vigasztaljon benneteket a tény, hogy ez nem lesz mindig így. Egy napon hamarosan mind eltűnnek, és az egyetlen sebhely, amit valaha is látni fogtok, annak a testén lesz, aki örömmel hagyta, hogy örökre megjelöljék az örök szeretet sebhelyei. Jobban szeret titeket, mint azt valaha is megérthetitek. Engedjétek, hogy ma ez a gondolat erősítsen és vigasztaljon meg benneteket. A mi sebhelyeink ideiglenesek, mert az övéi maradandóak.
Köszönjük, Uram, az értünk hozott nagy szeretetedet és áldozatodat!

Debra Snyder