Isten ajándéka

„Akik szeretik Istent, azoknak minden dolog együtt van a jóra.” (Róma 8:28, az angol NKJV-fordítás alapján)

Negyvenkét éves voltam, és az Egyesült Államokban, a Michigan állambeli Ypsilantiban éltem a férjemmel és három gyerekemmel. A konyhaasztalnál ülve, számlákat fizetve megálltam, hogy a naptárban a napokat kiszámolva megállapítsam, időben van-e a menstruációs ciklusom.
A tizenhárom éves lányom nem messze tőlem olvasgatott valamit, amikor félbeszakított a számolgatásban, hogy megkérdezze, ismerem-e Róma 8:28-at. Azt válaszoltam: „Nem, de adj egy percet.” Miután rájöttem, hogy valószínűleg késik a ciklusom, nem akartam tovább húzni a válaszát, és megkérdeztem: „Hogy hangzik?” Azt felelte: „Akik szeretik Istent, azoknak minden dolog együtt van a jóra.” Azt kérdeztem: „Micsoda?” Megismételte: „Akik szeretik Istent, azoknak minden dolog együtt van a jóra.” Szigorúan megkérdeztem: „Ezt most miért mondod nekem?” Megvonta a vállát: „Csak gondoltam, megosztom veled.”
Fejemet a kezembe temetve az asztalra borultam, és felkiáltottam: „Uram, ne! Már túl idős vagyok ahhoz, hogy gyereket szüljek.” Az Úr pedig azt felelte: „Akik szeretik Istent, azoknak minden dolog együtt van a jóra.” Azt mondtam: „De, Uram, te ezt nem érted. Már túl fáradt vagyok.” Az Úr azt mondta: „Akik szeretik Istent, azoknak minden dolog együtt van a jóra.” Aztán azzal álltam elő: „De, Uram, te ismered a problémáimat.” Az Úr erre azt válaszolta: „Akik szeretik Istent, azoknak minden dolog együtt van a jóra.”
Felálltam és kijelentettem: „Így soha nem tudom megvalósítani az álmaimat.
Térdig fogok gázolni a pelenkahegyekben.” És csak folytattam a duzzogást. Körülbelül négy héttel később a tizenöt éves lányom odajött hozzám, és megkérdezte: „Anya, mi a baj?” Megvontam a vállamat: „Nem is tudom…” Azt felelte: „Ugye, te nem is örülsz, hogy megszületik a baba? Anya, tényleg örülnöd kéne, hogy Isten tervének a része lehetsz.” Ahogy otthagyott, belülről felsikítottam.
Idővel és az Úr segítségével csak megenyhült a szívem, mivel rájöttem, micsoda áldás, hogy van egy szerető férjem, egy tizenegy éves fiam és két tizenéves lányom, akik mindent megtettek a terhességnél, beleértve a vajúdást, a szülést és ennek a drága babának a felnevelését. A lányok láthatták a húguk születését. Hát milyen klassz ez már? A fiunk pedig büszkén vitte be először a kishúgát az imaházba. Mióta a mi kicsikénk ki tudta fejezni magát, orvos akart lenni, és ma pontosan az: sebészrezidens, aki sokaknak segíthet. Barátaim, ez így igaz: „Akik szeretik Istent, azoknak minden dolog együtt van a jóra.”

Joan (Jo) Yelorda