Isten kezében

„Mikor megsokasodik bennem az aggódás, vigasztalásod megvidámítja lelkemet.” (Zsoltárok 94:19)

Szokásos módon indult az a reggel is, a gyerekeim iskolába mentek, én pedig vonatra szálltam az olaszországi Ostiából, ahol éltem, hogy Rómába menjek. Kétszer kellett átszállnom, mire megérkezem az Olasz Adventista Unió irodájába, ahol dolgozom. Szóval a Magliana állomáson leszálltam, hogy megvárjam a következő vonatot. A Magliana állomás és a következő négy megálló még a föld fölött van, csak utána megy le a metró az olasz főváros alá.
Gondolataimban elmerültem, mikor hirtelen egy puffanást hallottam, és láttam, hogy egy veréb a lábam mellett zuhant le a földre. Még fiatal madárka volt, talán először repülhetett ki. A szüleivel szálldosott, mikor az ellenkező irányból érkező vonat elütötte. Egy pillanatra meglepődtem. Aztán lehajoltam és óvatosan felkaptam. Erősen zihált, és a kis feje a kezemben himbálózott.
„Eltört a nyaka. Az estét sem éri meg” – vélte egy fiatalember mögöttem. Szomorúan, lágyan megsimítottam a madárka mellkasát, meleg, tollas teste mozdulatlanul pihent a tenyeremben. Éreztetni akartam, hogy valaki törődik vele.
Valószínűleg a kezem melege segített a kismadárnak. Lassanként a veréb kezdett nyugodtabban lélegezni, és a szíve sem kalimpált már olyan őrült módon. Felemelte a fejét, és megmozgatta. Nem tört el a nyaka! Az eleinte félig lehunyt kis szemei újra felélénkültek. Jobban lett. Ezután elvittem a madarat egy metrókísérőhöz, hogy tegye vissza a fészkébe.
Miközben az irodába utaztam, elgondolkodtam. Az életben időről időre fájdalmas tapasztalatokkal nézünk szembe. Sok minden történik: bánat, betegség, veszteség, a gyerekeink döntései – és itt soroljuk fel a saját tapasztalatainkat is. Amikor jönnek, olyanok, mintha behúztak volna egyet, repkedés közben megzavarják a békés létezésünket, még mielőtt kábultan a földre zuhannánk.
De nem vagyunk egyedül. Isten itt van mellettünk. Felvesz a kezébe, hogy érezzük a szeretetét. Szeretettel megsimogat. És az ő meleg kezének köszönhetően gyógyulhatunk meg. Az ő Igéjének vigasztalása által találunk választ a kérdéseinkre. Az imádság ereje miatt kezdhetjük újra az életünket. Soha nem maradunk egyedül az életben. Az Úr mindig velünk van! Elkísér az élet útján, és az ő ölelésében találunk gyógyulást és üdvösséget.

Lina Ferrara