Nagy Pásztorunk

„Az Úr az én pásztorom.” (Zsoltárok 23:1)

Szeretem a huszonharmadik zsoltárt: számomra és sokak számára jelent vigasztalást és áldást. A pásztor zsoltárában az Úr az én pásztorom. Ő mindünket ismer. Tökéletesen szeret, és minden szükségletünkről gondoskodik.
Az 1. versben a Pásztor TÁRSASÁGÁRA figyelünk fel. Hozzá tartozom, és Ő gondoskodik rólam. A hangsúly a mi kapcsolatunkon van. Továbbá a MEGELÉGEDÉS gondolatát is látjuk: nem fogok szűkölködni. Az Úr gondoskodik minden szükségletemről.
A 2. és 3. versben a Pásztor jelenlétét látjuk. Zöld legelőkre visz, és MEGPIHENTET. Csendes vizek mellé vezet, és MEGNYUGTAT. Helyreállítja a lelkemet – Ő hozza el a MEGÚJULÁST. Ő állít talpra, ha elesem. Ő vezet az igazság ösvényein a nevéért.
A 4. versben a Pásztor VÉDELMÉT láthatjuk.
Aztán az 5. versben a Pásztor GONDOSKODÁSÁT.
A 6. vers pedig megosztja a Pásztor ÍGÉRETÉT.
A pásztorok a legjobb legelőre terelik ki a juhaikat, és ez néha azt jelenti, hogy felviszik őket a hegyekbe, ahol azért veszélyek is leselkednek rájuk. Vigyázniuk kell a viharokkal, a megáradt folyókkal, lavinákkal, sziklaomlásokkal, mély szakadékokkal és a mérgező növényekkel. A veszélyekkel, melyek a juhok halálát okozhatják. De a legjobb út a hegy tetejére – a legjobb legelőre – egyre-másra  a völgyön át visz. A Pásztor édes, állandó jelenléte nyugtatja meg a juhokat, és ad biztonságérzetet nekik.
Bizony nehéz napok elé nézünk. De ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szívünk félelemmel, aggódással és szorongással teljen meg, inkább összpontosítsunk Istenre mint pásztorunkra. Minden bajunkból Ő hoz nekünk békét, védelmet és szabadulást. Ő már előttünk járt. Ismeri az utat, ahol végig kell haladnunk – így bízhatunk Pásztorunk szívében. Lehet, hogy a völgyön vezet keresztül, de csak azért, hogy jobb helyre vigyen a túloldalon.

Premila Pedapudi