Sötét és arany

„Miért csüggedsz el, lelkem, és miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, az én szabadítómnak és Istenemnek!” (Zsoltárok 42:12)

Hosszú évekkel ezelőtt fiatal tanárként egy olyan esti programra voltam hivatalos, amelyen sok egyetemista vett részt. Nem sokkal azelőtt, hogy felmentem volna az emelvényre, az egyik kollégám átnyújtott egy lapot olyan információkkal, amikről azt gondolta, valószínűleg hasznát vehetném az előadásomban.
Gyorsan átfutottam az anyagot, és úgy gondoltam, hogy témába vág, de nem voltam biztos benne, melyik ponton is kellene beillesztenem. A műsor felénél úgy döntöttem, mégis megosztom az információt a közönséggel. Az első mondat elolvasása után a második mondatba fogtam. De csak összevissza hebegtem-habogtam, és megint neki kellett futnom. És megint…
Ugye, el tudjátok képzelni, milyen megszégyenülés és borzasztó érzés fogott el? Úgy éreztem, csalódást okoztam magamnak és mindenki másnak is. Aznap este nagyon lehangolt voltam, és másnap reggel még mindig nagyon megalázottnak éreztem magam.
Ahogy akkor reggel a szokásos sétámra indultam, nem tudtam nem észrevenni, hogy felettem az égbolt kékjét művészi arany foltok tarkítják. Hirtelen elragadtatás és öröm töltött el. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy Isten fel akarta emelni a lelkemet, ezért festette a gyönyörű, arany színű napkeltét, hogy emlékeztessen rá: a sötét pillanatok is elmúlnak, a felhők felszállnak, és Szentlelke közelebb fog vonni hozzá.
Munkába készülődve megköszöntem az Úrnak, hogy a természet könyvén keresztül szólt hozzám. Valójában Isten oly módon szólít meg, amit, gyakran úgy tűnik, nem is veszek észre: ez néha a szél érintése az arcomon; máskor a partnak csapódó hullámok hangja; olykor egy barátom hangja és gyakran a szelíden hulló eső vagy egy virág szépsége.
Bár igaz, hogy emberekként életünk különböző körülményei miatt depreszszióba esünk és elkeseredünk, az is bátorító, hogy Isten mindig velünk van, és Ő megígérte, hogy lecsendesíti a félelmeinket, ha bízunk benne. Köszönjük, menynyei Atyánk, hogy állandóan emlékeztetsz szeretetedre és gondoskodásodra minden gyermeked iránt!

Carol Joy Fider