Milyen csodálatos Megváltó!

„Mert hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)

Június első hétvégéje az az időszak, amit már nagyon várnak az antiguai nők. Erre a női szolgálatok osztálya éves eseményére a sziget minden részéről összegyűlnek a hölgyek, hogy találkozzanak Jézussal, és erőt merítsenek belőle.
Néhány évvel ezelőtt a következő volt a témánk: „Isten asszonyai, keljetek fel és ragyogjatok”. Mivel már mindent megszerveztünk, csodálatos hétvégére számítottunk. Gyönyörűen indult a péntek reggel, de a nap előrehaladtával nyilvánvaló lett, hogy az anyatermészetnek más tervei vannak: a napsütést borús, esős nappá változtatja. Eleredt az eső, délután végig dörgött és villámlott, egész estig, amikor a találkozónak el kellett volna kezdődnie.
A telefonjaink egyre-másra csörrentek meg. A hölgyek mindenünnen tudni akarták, hogy meg lesz-e tartva a program. Mások azt mondták: „A meteorológiai hivatal szakemberei arra figyelmeztetik a lakosságot, hogy maradjon otthon, mert nagyon rossz időjárásnak nézünk elébe. Le kellene mondani az alkalmat!” A szervezőbizottság tagjaival való konzultáció után úgy döntöttek, hogy „semmilyen időjárás nem fogja megállítani azokat az áldásokat, amelyeket Isten készített el nekünk”.
Ezzel a megnyugtatással indultam a gyülekezet felé, ahova már több hölgy is megérkezett. Röviddel ezután a meghívott előadó telefonált, hogy megkérdezze:
„Tesó, még kitartunk?” A válaszom az volt: „A gyülekezetben vagyok, és már több mint húsz hölgy van jelen.”
„Nos, akkor máris indulok!” – válaszolta.
Az előadások erőteljesek és gyakorlatiasak voltak, mivel az előadó személyes történeteivel mutatta be, hogy mennyire törődik velünk, szeret, és életünk minden aspektusával foglalkozik Isten. A hölgyek is megosztották egymással a tapasztalataikat, néhányan sírtak, amikor meghallgatták a bizonyságtételeket arról, hogy szabadította meg őket az Úr. Mások reménykedve kezdték várni a szabadulásukat. Amikor a nők összejönnek, hogy Istent imádják, olyankor nagyszerű dolgok történnek. Megnyugodva fejeztük be a hétvégét, hogy egy fenséges, csodálatos Megváltónak szolgálunk.
Nővéreim, Isten azt akarja, hogy vele együtt élvezzük a mennyet, ezért küld felhívást egyik üzenet után a másikban, hogy segítsen felkészülni az ő második eljövetelére. A tanításokra figyelünk, vagy még mindig jeleket keresünk? Azért imádkozom, hogy még ma fogadjuk el Őt, mert a holnap nem biztos.

Brenda Browne-Ashe