Trendi lábnyomok

„Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlják, mert azok nem járnak el okosan, hiszen önmagukat magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják.” (2Korinthus 10:12)

Szeretünk a Bruneau Dunes Állami Parkban táborozni Idahóban, ahol olyan hatalmas homokdűnék emelkednek ki a sivatag talajából, mint az ősi piramisok. Napközben túrázunk, és a dűnék lábánál lévő kis tavakban kékkopoltyús naphalakat fogunk és engedünk szabadon. Éjszaka az ég felé fordítjuk a szemünket, és engedjük, hogy a lelkünk újra meg újra reménykedve és hittel szárnyaljon Teremtőnk felé.
Egyik koraeste, ahogy a táborhelyünk felé sétáltunk a homokos ösvényen, elhaladtunk egy fiatal lány mellett, aki nagyon nem illett ebbe a környezetbe. Mikor mi az idahói kempingünkben a dűnék között kempingezünk, mindent beborít a homok. Az ember belélegzi, megfőzi, és néha meg is eszi. De ez a fiatal nő kifogástalanul volt öltözve. Még a kutyája is úgy nézett ki, mint azok a legnemesebb fajták, amiket a celebeknél látni.
Nem sokkal azután, hogy elhaladtunk mellette, észrevettem, hogy a legszokatlanabb lábnyomok tarkítják a homokot mögötte. Nem kétséges, hogy nagyon drága cipőkből származnak. Ezért azonnal azt feltételeztem, hogy az övéi. Miután visszaértünk a táborhelyre, meglepődve láttam, hogy ugyanezek a cipőnyomok vannak mindenütt a homokon az egész táborhelyünkön. Szinte már vártam, hogy meglátom magam előtt. Aztán eszembe jutott valami. Megfogtam a lábam, és ránéztem a szandálom talpára. És tudjátok, mit? Azok az én lábnyomaim voltak! Én voltam a „trendi” kempingező a menő cipővel!
Elnevettem magam, hirtelen felfogva a leckét, amire mennyei Atyám próbált megtanítani. Mindannyian a magunk módján egyedülállóak és lenyűgözőek vagyunk. Másokat a külső megjelenésük, a kinézetük, az iskolázottságuk, a társadalmi vagy gazdasági helyzetük alapján szoktunk megítélni. De az Úr egészen más mércével mér. Ő a szíveket méri. Annyira hálás vagyok, hogy olyan Istent szolgálok, aki mindannyiunkat egyformán értékel, és nem tesz különbséget földi gyermekei között. Ígérete szerint semmi „nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van” (Róma 8:39). És ennek a szeretetnek semmi köze a státuszunkhoz vagy az imázsunkhoz, a képzettségünkhöz vagy az értékünkhöz, hanem ahhoz az Istenhez, aki soha nem változik. Egy olyan Istenhez, akinek mindig megmarad irántunk való szeretete.
Micsoda vigaszt nyújt, ha megállunk és belegondolunk ebbe!

Olga Valdivia