2024. március 3., vasárnap
Az afroamerikai nők pillantásai
„Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem. Csodálatosak a te cselekedeteid, és jól tudja ezt lelkem.” (Zsoltárok 139:14)
Az afroamerikai nők jelentősen hozzájárultak a világhoz. Hosszú elutasítást követően jutottak be az afroamerikai nők a hagyományos oktatásba, ami kitágította látókörüket, és lehetővé tette, hogy másokat oktassanak és mentoráljanak. De még jóval azelőtt, hogy a tanulás hivatalos útjaihoz hozzáférhettek volna, egy másik erő ruházta fel őket, és az élet számos területén kiemelkedtek azáltal, amit egyesek „anyai bölcsességnek” neveznek. Én ezt inkább „isteni közreműködésnek” hívom. Olyan erő lett az afroamerikai nőből, amely kitörölhetetlenül íródott a történelem lapjaira, és minden hölgy számára inspirációt jelent.
Az olyan nők, mint Harriett Tubman, megszöktek a rabszolgaságból, és több mint háromszáz rabszolgát vezettek el a szabadságba. Mary McLeod Bethune megváltoztatta az oktatási lehetőségek kaleidoszkópját. Hitt abban, hogy az oktatás jelenti a faji felemelkedés kulcsát. Bethune 1904-ben megalapította a Daytona Oktatási és Ipari Képzőiskolát lányoknak, amelyből később a Bethune-Cookman Főiskola lett, és ma minden bőrszínű nőt és férfit oktat.
A Hetednapi Adventista Egyház afroamerikai női tagjai is jelentős mértékben kivették a részüket a harcból. Dr. Maud Sisley Boyd volt az első hetednapi adventista orvosnő. Ő alapította meg az Oakwood Főiskola (ma: Oakwood Egyetem) ápolónői iskoláját, és misszionáriusként szolgált Közép-Amerikában. Dr. Eva B. Dykes volt az első olyan nő, aki teljesítette a PhD-fokozat megszerzéséhez szükséges követelményeket. Később az Oakwood Főiskolán tanított, és 1946-ban megalakította az Aeolians (az Oakwood Egyetemi Kórus) nevű, ma is létező világszínvonalú énekkart.
További figyelemre méltó afroamerikai nők közé tartozik az Egyesült Államok 49. alelnöke, Kamala Harris; a Legfelsőbb Bíróság 116. legfelsőbb bírája, Ketanji Brown Jackson bírónő. Ezek a nők az elsők, akik e két jeles pozíciót betöltötték.
Isten minden bőrszínű nő számára megnyitotta az ajtókat, hogy elérjék a menny által kijelölt céljukat. Imádkozom, hogy a történelemre visszaemlékezve a nők szélesebb utat törjenek maguknak, és egy olyan idő felé haladjanak előre, amikor minden hölgy megtapasztalja a Teremtőnkkel és az egymással való szorosabb együttélés kapcsolatát. Mindannyian félelmetesen és csodálatosan vagyunk megalkotva! Fogadjuk el minden nő történetét és különbözőségét, és váljunk egységes testté a hívők testvériségében.
Ella Clark-Tolliver