Ne felejtse el az övét reggelente

„Övezzétek körül derekatokat igazlelkűséggel.” (Efezus 6:14)

Mit jelent adventistának lenni? Mit jelent lelki életet élő nőnek lenni? Amikor még kicsi voltam, ez nem volt elkülönülő kérdés. De most, felnőtt nőként már igen. Szóval mit értek ezalatt? Amikor felnőttem, soha nem láttak volna egy rendes adventista lányt kilyukasztott füllel vagy húsos tányérból enni. Ha a napnyugta 20:08-kor volt, leghamarabb csak 20:09-kor kapcsoltuk be szombat este a TV-t, egy perccel se korábban. Az imaházból való távolmaradás egyetlen érvényes oka a betegség vagy a nyaralás volt. Szombaton pedig belegázolhattunk a vízbe, de már úszni nem úsztunk benne. Ismertem az elvárásokat, és azt hittem, hogy azok lelki eredetűek.
De most már tanulok. Az élet sürget. Tudom, hogy te is így érzel. Szembesültem egy halálesettel a családunkból, munkahelyi stresszel, családi zűrzavarral, egészségügyi problémákkal és egy nemrégiben bekövetkezett, Covid–19-hez kapcsolódó pénzügyi csapással. Ha hozzávesszük a nemzet politikai légkörét, a pusztító háborúkat és a kedvesség hanyatlását, akkor az igám nehezebb, mint valaha volt. Egy lépés választott csak el a szakadék szélétől! És itt jön a legrosszabb rész: akkorra már a fáradt lelkemet valóságosabbnak éreztem, mint Isten Lelkét. Aztán valaki a következő szavakkal szíven ütött, mert megmondta az igazat: „Túl fogsz jutni rajta. Az ördögnek nem tetszik, amit tanulsz és teszel. Csak ne felejtsd el reggel az övedet.”
A micsodámat? Az igazság övét! Annyira elgyengültem, hogy nem tudtam megtartani a hit pajzsát vagy a Lélek kardját. Nem volt rajtam az üdvösség sisakja vagy az igazság mellvértje. Éjszakánként így imádkoztam: „tartsd életben ezt a fáradt szolgát”, ahelyett, hogy „töltsd fel ezt a szolgát igazsággal”. Tökéletes jelölt voltam az ördög csapására. És most mi legyen?
Hiszem, hogy adventista nőként bátran fel kell emelnünk Krisztus nevét, és hagynunk kell, hogy a vallási tökéletesség fogalma leomoljon. Hiszem, hogy a derekunkra kell csatolnunk az igazságot, és olyan nőként kell élnünk, akik egész nap egyedül Jézusban találják meg az értéküket. Hiszem, hogy meg kell mutatnunk a fiatal lányoknak, hogy a zűrzavaros és konfliktusokkal teli életben micsoda hozzáférésük van a szeretethez. Adventista nőként arra vagyunk hivatottak, hogy az igazság övével erősítsük meg otthonainkat és a munkahelyünket. Akkor is megváltottak vagyunk, amikor kimerültünk. Kócos frizurával is járhatunk szépségben. Hibáink ellenére is járhatunk méltóként. Megbocsátást kapunk. Kiválasztottak vagyunk. Megváltottak. Mert maga a Király szeret minket. Szóval, lányok, ne felejtsétek el reggel az öveteket. Mert harcosak vagytok. Megváltottak. Szeretettek.

Heather VandenHoven