Istené vagyok

„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megsegíti a megsebzett lelkeket.” (Zsoltárok 34:18)

Gyönyörű volt az arca, és a legbékésebb arckifejezés terült el rajta. Mintha még mosolygott is volna. Már nem voltak fájdalmai, és Isten békét adott neki. Olyan hálás voltam ezért – de jaj, ne! Mennyire összeomlott a világom a halálát követően. Magamban ezt ordítottam: Ne, Uram! Kérlek, Uram! Csak ezt ne! Megszakadt a szívem, és teljesen összetörtem.
A gyász útja volt életem legnehezebb, leghúsbavágóbb élménye. Még mindig nincsenek rá szavaim. Igazából el se tudnám képzelni életem hátralévő részét a szerelmem nélkül. Ő volt életem szerelme, a legjobb barátom és a férjem az elmúlt huszonöt évben. Különleges és áldott kapcsolatunk volt. Tudtuk, hogy Isten hozott össze minket. Most pedig a másik felem elment.
Naponta kérem az Urat, hogy hozzon nekem vigasztalást, békét és erőt. Mint mikor egy kisbaba botladozva tanul járni, Isten is úgy karol fel, ahogy igyekszem előrelépni. Isten Igéje ad reményt. „Boldogok, akik szomorkodnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4) Bár időnként nem látjuk vagy érezzük Őt, mert akkora a fájdalmunk, de ahogy telik az idő, felismerjük a tőle jövő áldásokat – még a veszteségünkön keresztül is.
Két nappal a halála előtt Steven elmondta, hogy egész éjjel ébren volt, és Istennel beszélgetett. Örömtől sugárzott az arca, mikor azt mondta: „Drágám, Ő elfogadott. Istené vagyok.” Az Úr megadta neki ezt a bizonyosságot. Tudta, hogy már teljes mértékben a menny az ura a helyzetnek. Én még nem álltam rá készen, még a nővérek és az orvos is úgy érezték, hogy több ideje van hátra, de a Mindenható másképp gondolta, békét adott neki, és ez meglátszott a drága arcán.
Ézsaiás 43:2 szerint „mikor vízen mégy át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem borítanak el”. Amikor a gyászunkban úgy érezzük, hogy elsüllyedünk, az Úr kihoz a partra, és segít megtanulni, hogyan éljünk újra. Ez egy lassú, élethosszig tartó folyamat, de attól még belevághatunk.
Annyira hálás vagyok egy olyan Istenért, aki annyira szeret minket, hogy lejött a földre, meghalt a kereszten, és feltámadt, hogy egy napon vele élhessünk az örökkévalóságban, újra egyesülve a szeretteinkkel. Naponta rábízom magam Isten csodálatos ígéreteire – és te is beléjük kapaszkodhatsz. Köszönöm, Uram!

Jean Dozier Davey