Örüljetek! Istené az irányítás

„Mindenkor örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.” (1Thesszalonika 5:16–18)

Az egyik év januárjában a már huszonkét éve férjem hosszú betegség, sok szenvedés és fájdalom után elhunyt. Öt gyermekünk volt, akik közül négyen akkoriban még csak tizenévesek voltak. Több mint tíz évig betegeskedett. Ez idő alatt annak ellenére elvesztettük az otthonunkat, hogy csődöt jelentettünk, mert ezzel próbáltuk volna megtartani. A megtakarításaink elfogytak, és alig-alig tudtunk megélni. Találtam egy állást, és a jövedelmem az alapvető dolgokra volt elég. Sajnos férjem halálakor nem volt elég pénzem a temetés kifizetésére. Még a gyászszertartásra sem tudtam elmenni, ami egy másik városban volt, mert nem volt elég pénzem benzinre. Ráadásul az autó forgalmi engedélye is lejárt. Nem volt biztosításom az autóra, és a biztosítás hiánya miatt még a jogosítványomat is elvették. Megkértem férjem édesanyját, hogy döntse el ő, hogyan szeretné eltemetni a férjemet. Ő a fia volt, mielőtt a férjemmé lett. Azt is tudtam, hogy a családja közelében szeretett volna lenni.
Most már tudom, hogy Isten ilyen időkre adta a gyerekeimet. Ők voltak a motivációm, hogy folytassam. Gondoskodnom kellett róluk. Meg kellett vigasztalnom őket. Meg kellett mutatnom nekik Istent, bár gyakran ők voltak azok, akik bemutatták nekem az Urat. Minden nap, mikor sírtam, egy angyal emlékeztetett arra, hogy lesz holnap is. Szeretteim és barátaim időnkénti, váratlan hívásai bátorítottak. Egyszer felhívtak egy szupermarketlánctól, hogy interjúra hívjanak – noha nem is jelentkeztem abba a fiókba állásért. Felajánlották az állást, és én el is fogadtam. Ez lefoglalt, és lehetővé tette, hogy új emberekkel is találkozzam. Ez egy olyan utat biztosított, amelyen keresztül elmenekülhettem a sötétség elől.
A munka lehetővé tette, hogy autót vegyek, miután az előzőt a férjem halála után lefoglalták. És ahogy haladtam előre, hallottam Isten hangját, aki azt mondta: „Ismerem a terveimet, amiket veled tervezek... terveket a jólétre, és nem a szerencsétlenségre.” (Jeremiás 29:11, az angol ISV-fordítás alapján)
Öt év telt el a férjem halála óta. Már előléptettek a munkahelyemen. Eljárok hajóutakra, melyeket még a férjemmel együtt terveztünk, ha már nyugdíjasok leszünk. A gyermekeim már mind felnőttek. Visszatekintve tudom, hogy Isten szeretete és ereje mentette meg a családomat.
Köszönöm, Istenem, irgalmasságodat és kegyelmedet!

Pauline E. Robinson