Szerinted ez kockázat, szerintem meg hit

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.” (Zsidók 11:6)

Naponta több ezer döntést hozunk meg. És a döntések során néha előfordulhat, hogy bekövetkezik a „mi lenne/lett volna, ha” pillanata. Mi lenne, ha inkább ezt viselném? Mi lenne, ha ide mennék vagy azt tenném? Mi lett volna, ha vele randizom, vagy mi lett volna, ha ahhoz a személyhez mentem volna feleségül? Mi van, ha rossz döntést hozok? Belénk van kódolva az óvatosság, és normális, hogy a „mi lenne, ha” kérdéseken töprengünk, meg elemezzük az összes kockázatot, a mellette és ellene szóló érveket. De létfontosságú, hogy ne verjünk tábort a „mi lett volna, ha” kérdéseknél, vagy ne rágódjunk rajtuk túl sokáig, és végül ne szalasszuk el a lehetőségeket, miközben határozatlanságtól szenvedünk.
A bátyám egyszer elmesélte a tapasztalatát arról, hogy Dél-Afrika egyik veszélyes részén felvett egy idegent. Anyukám megkérdezte tőle: „Mi lett volna, ha megöl, és apa nélkül hagyja a fiaidat? Nem kellett volna ezt tenned. Annyi minden balul sülhetett volna.” Majd folytatta a „mi lett volna, ha” kérdéseket. A bátyám csak annyit válaszolt: „Anya, és akkor mi van, ha a »mi lett volna, ha?« nem mindig jelent kockázatot?”
Miközben próbáltam megérteni, hogy mennyire nem érdekelte, mit tett, ő így folytatta: „Ha kevesebbet agyalunk a »mi lett volna, ha«-kon, sokkal jobban élvezzük az életet.” Anya megkérdezte tőle: „Vagyis akkor imádkoztál, mielőtt felvetted? Hogy biztonságban legyél?” Erre ő felnevetett: „Nem, nem imádkoztam. Mert tudtam, hogy Isten megvéd. Meggyőződésem, hogy túl sok időt töltünk imádkozással, mikor eljönne a cselekvés ideje, különösen akkor, amikor Isten már gondoskodott az eszközökről. Ha valaki éhes, imádkozzunk érte, vagy adjunk enni neki?” – fojtotta belém a szavakat. Rájöttem, hogy a története nem a kockázatvállalásról szólt, sokkal inkább a tettekben megnyilvánuló hitről. Így folytatta: „Nézzétek, az a helyzet, hogy kockázat nélkül nem lenne szükség hitre.” Isten, aki az eget és a földet teremtette, mindent kockára tett értünk. Engedte, hogy Fia meghaljon értünk, hogy mi megmenekülhessünk. Kockázatot vállalt, mert a mi döntésünk, hogy elfogadjuk-e Őt, vagy sem. Ez elgondolkoztat: vajon a hit asszonya vagyok? Vállalok kockázatot Jézusért? Hiányzik belőlem a hit a döntéshozásaimnál? Csak szavakból áll a hitem, vagy meg is élem? Ha majd eljön az időm, én is mindent hajlandó leszek kockáztatni? Azt szeretném, hogy elmondhassam: „Ha megöl is engem, én mégis bízom benne.” (Jób 13:15, az angol MEV-fordítás alapján) Isten növelje továbbra mustármagnyi hitünket!

Kelsey Dawn Negre