Bátoríts másokat

„Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.” (1Thesszalonika 5:11)

Miután Dávid hírét vette, hogy Saul úton van Zif felé, hogy megtalálja és megölje, Jonatán felkereste Dávidot, és bátorította, hogy maradjon erős az Istenbe vetett hitben. „Ne félj! – nyugtatta meg őt Jonatán –, mert Saulnak, az én apámnak a keze nem fog utolérni. Király leszel Izrael fölött, és én második leszek utánad. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz.” (1Sámuel 23:15–17) Sokat segíthet egy kis bátorítás, különösen, ha Istentől jön.
A testvéreimmel rendes gyerekek voltunk, legtöbbször jó jegyeket kaptunk a suliban, betartottuk a szabályokat, és általában véve kellemesen viselkedtünk. Részt vettünk iskolai és gyülekezeti eseményeken, gyakran énekeltünk trióban, ahol a húgunk, Eula kísért zongorán. Csak felnőttkoromban kérdeztem meg anyámtól, hogy miért nem hallottunk tőle soha biztató szavakat. Ő így válaszolt:
„Ez és ez a testvérnő (a gyülekezet idősebb, oszlopos tagja, aki állítólag bölcsebb és tapasztaltabb volt a gyereknevelésben) azt mondta, hogy ha nem bátorítalak titeket, attól mindig keményebben fogtok próbálkozni.” Ha biztatott volna, valószínűleg azt gondolta, hogy majd „nagyképűek” leszünk, ahogy akkoriban nevezték. Annyira hálás vagyok, hogy nem követtem ezt a tanácsot a gyerekeink nevelése és az iskolai tanítás során!
Ellen G. White ezt írja: „A kedves, vidám, bátorító szavak hatásosabbak, mint a legerősebb gyógyszerek, mert bátorságot öntenek a csüggedő és kétségbeesett szívbe, és az a boldogság és napsütés, amelyet a kedves cselekedetek és bátorító szavak hoznak a családba, tízszeresen meghálálja az erőfeszítést.”¹
Gyakran előfordul, hogy annyira magával ragad a női áhítatos könyv egy-egy írása, hogy csillapíthatatlan vágyat érzek, hogy tudassam a szerzőjével, mekkora áldásomra volt. Ilyenkor megkeresem a nevét az életrajzok között. Ha egy megjelent művet vagy egy különleges szolgálatot is említenek tőle, a honlapja vagy az e-mail-címe gyakran ott van az életrajzában. Ha aztán az író fent van a Facebookon, üzenetet küldök neki. De más támpontok is nagyon hasznosak: a vezetékneve, a gyülekezeti székhelye vagy a munkahelye. Amikor rábukkanok a szerzőre, és a küldetésem teljesül, ő bátorítást kap, én pedig boldog leszek. Nem kell, hogy nehéz legyen találni valakit, akit bátorítani lehet. Olyan egyszerű is lehet, mint azt mondani az előtted álló személynek: „Szép munka!”, „Milyen figyelmes vagy”! vagy „Köszönöm!”. Még ma bátoríts másokat!

Shirley Sain Fordham

¹ Ellen G. White: Boldog otthon, 217. o.