Öröm az úton

„Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten úgy gondolta, hogy jóra fordítja azt.” (1Mózes 50:20)

A Biblia egyik legszomorúbb verse József történetében található: „De a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, hanem elfelejtkezett róla.” (1Mózes 40:23) Majd a 41. fejezet 1. versében ezt olvassuk: „Két esztendő múlva történt...”
Képzeljük el a csalódást! József megfejti a pohárnok és a pék álmát. A pohárnok beleegyezik, hogy jó szót szóljon Józsefről. Majd elfelejti. Valószínűleg veled is előfordult már, hogy valaki így cserbenhagyott. Azt mondta, hogy megtesz valamit érted, de nem tette meg. Vagy talán te voltál a pohárnok szerepében. Saját örömödben vagy életedben elmerülve megfeledkeztél a másikról.
Egy történet kering az interneten, aminek nincs egyértelmű forrása. Egy már régóta szolgáló misszionáriusnő ráébredt, hogy ideje hazamennie. Időközben a közösség része lett, és úgy szerették, mint a testvérüket. A búcsúpartin egyik tanítványa gondosan becsomagolt ajándékot adott át neki. Amikor kinyitotta, jelentéktelennek tűnő kagylót pillantott meg, de felismerte, hogy az csak egy bizonyos tengerparton található meg mintegy 46 kilométerre tőlük.
„Honnan szerezted?” – érdeklődött.
„Kisétáltam a partra, hogy megtaláljam” – válaszolta.
„Te elmentél odáig?” – kiáltott fel.
Elmosolyodott: „Tanárnő, az utazás az ajándék része volt!”
József története jól végződik. Amíg azonban élte az életét, nem tudta előre, mi lesz a vége. A csalódottságtól és haragtól könnyen elfordulhatott volna Istentől. Mégis úgy tűnik, ezeken keresztül lelt elégedettségre. József számára is „az utazás az ajándék része volt”.
Bármilyen terhet cipelsz, bármilyen aggodalmak miatt hánykolódsz ébren, csak emlékezz arra, hogy „az utazás is az ajándék része” – az ajándéké, hogy Jézus törődik veled, hogy az életét adta érted, és van egy terve, amit talán még nem látsz, de később fel fogod ismerni, hogy az utazásod szükséges része.
„Isten soha nem vezeti gyermekeit másképp, mint amit ők maguk választanának, ha a kezdetektől fogva látnák a célt, és felismernék a cél dicsőségét, amelyet vele együttműködve betöltenek.”¹
Találjuk meg az örömöt mai utunkon.

Merle Poirier

¹ Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 479. o.