Isten küldött egy UPS-es angyalt

„Vénségetekig ugyanaz vagyok, megőszülésetekig én hordozlak titeket. Én alkottalak, én hordozlak, én visellek el és én szabadítalak meg.” (Ézsaiás 46:4)

A körülbelül harminc évvel korábban vásárolt komódom végül használhatatlan lett. Kispénzű végzős voltam még, mikor megvettem, így nem volt a legjobb minőség. Az évek során jó szolgálatot tett, de már mennie kellett.
Elmentem egy kis üzletbe, amely főként félkész fabútorokra szakosodott. Kiválasztottam egyet abból a néhány kész darabból, ami épp raktáron volt. A bútorok befejezése ugyanis nem az én szórakoztató világom, és a munka kiadása az egyik kiemelt alvállalkozónak még hat-nyolc héttel meghosszabbítaná a kiszállítás határidejét.
A darabot a következő héten szállították ki, így hat napom maradt arra, hogy kiürítsem a régi fiókjait, kicipeljem, és helyet csináljak az új bútoroknak. Kipakoltam a fiókokat, és elvittem a holmikat a környékbeli szeméttelepre. Még meg kellett szabadulnom a komódtól, és reméltem, hogy a szállítók beleegyeznek, hogy elviszik helyettem.
Két nappal az új darab átadása előtt meguntam a régi láda nézegetését. Még mindig nem volt garancia arra, hogy a szállítók hajlandók lesznek elvinni. Ahhoz képest, hogy farostlemezből készült, elég nehéz volt a régi, de sikerült egy ócska lepedőre ráhúznom és kivonszolni a bejárati ajtón, majd tizennégy lépcsőn le az utcára a komódot. Az utcán megálltam, hogy megbizonyosodjak, a lepedő közepén van-e, mielőtt elcibálom a gyűjtőhelyre.
Ekkor megállt egy arra járó autó, és egy UPS (United Parcel Service)-egyenruhát viselő nő ugrott ki belőle a segítségét felajánlva. Együtt körülbelül egy perc alatt sikerült a nehéz ládát a végső helyére elvonszolnunk. Hálásan megköszöntem a hölgynek, aki mondta, hogy örömmel segített, mivel már hozzászokott a nehéz tárgyak pakolásához.
Habár nem kértem segítséget a súlyos láda elmozgatásához Istentől, de Ő pont akkor irányított az utcámba egy UPS-dolgozót, aki hozzá volt szokva a nehéz tárgyak mozgatásához, amikor nekem segítségre volt szükségem. Hát nem csodálatos, hogyan gondoskodik az Úr a szükségleteinkről? Még akkor is, mikor azt gondoljuk, hogy nincs is szükségünk segítségre – mert Ő megígéri, hogy kézen hord és támogat bennünket.
Micsoda Istent szolgálunk!

Jean Arthur