Ugyanaz a szín – belül

„Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)

Melissával egy tágas előcsarnokba léptünk ki a liftből. „Jó reggelt – köszöntem a recepciósnak. – A nevem Arlene Taylor, ő pedig Melissa.” Négy sötét szempár pillantott ránk, míg egy ötödik pár a regisztráltak lapjaira nézett.
„Biztos, hogy jó helyen jár? – most közelről bámult rám az ötödik szempár. – Maga nem szerepel a listán.”
„Valószínűleg azért, mert én vagyok a főelőadó” – válaszoltam mosolyogva. Már öt szempár fordult figyelmesen felém. A számítógépes táskából elővettem egy jegyzetet, és azt mondtam: „Ez a színes bőrű nők vezetői kongresszusa, igaz?” Öt fej bólintott. És tíz szem nézett rám bizonytalanul.
Végül egy bátor anyakönyvvezető megszólalt: „De… maga nem is színes bőrű nő…”
„Azt hiszem, ez attól függ, hogy mit ért szín alatt – válaszoltam mosolyogva. – Az én nem mindennapi bőrömet minden elképzelhető árnyalatban borítják szeplők.” Melissa erre elkuncogta magát.
Az egyik szempár elhagyta a regisztrációs asztalt, és egy jól öltözött nő felé mutatott a bejárati ajtó mellett. „Itt van a főelőadó – hallottuk suttogni. – De ő... ő nem is színes bőrű. Ő, őőő… kaukázusi. Te tudtad ezt?!”
A jól öltözött nő odajött hozzánk, és szívélyesen fogadott. Melissa azt mondta neki: „Tudja, a szívünk színe mindannyiunknak egyforma.”
A színpadon a nő odasúgta: „Talán a színnel kapcsolatban érdemes lenne egy megjegyzést elejtenie. Tudja, a szobában lévő elefánt miatt.” Bólintottam. Mindketten elmosolyodtunk.
A pódiumhoz lépve azt mondtam a rám meredő több mint tízezer szemnek: „Tisztában vagyok vele, hogy szembeötlően nyilvánvaló a melaninhiányom.” Néhány kuncogás hangzott fel. „Kérem, most szorítsák ökölbe a jobb kezüket. Képzeljék el, hogy egy sötétrózsaszín kesztyű fedi. Ez mutatja be most a szívük méretét és színét. Bőrtónustól függetlenül a szívünk színe egyforma. Ami azt illeti, az agyunk is az.” Majd jó nagy taps közepette elkezdtem az agyműködésről szóló előadásomat.
Uram, segíts, hogy a belsőre koncentráljak – ahol mindannyian egyforma színűek vagyunk.

Arlene R. Taylor