A nehézségek ellenére is remélek

„Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lesz gyümölcs, hiányzik az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget. Kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok szabadító Istenemben. Az Úr, az én Istenem az én erősségem, olyanná teszi lábamat, mint amilyen a szarvasoké, és magaslatokon járat engem.” (Habakuk 3:17–19)

Ezekkel a versekkel zárul Habakuk Istenhez intézett imája a kihívások, fenyegetettség és káosz időszakában, mikor egyre közelebb nyomult Júda felé a babiloniak serege. Habakuk könyve beszélgetés a próféta és az Úr között Isten népe történelmének példa nélküli időszakában.
Mi is leírhatatlan időkkel nézünk szembe. Ahogyan Habakuk és népe számára, úgy számunkra is nehéz értelmet találni abban, ami ma történik a világunkban. Gyakran a gondjaink több mint elviselhetetlennek látszanak. Mindezeken keresztül arra emlékezhetünk, hogy Istenünk ad erőt nekünk.
Ahogy Habakuk látomásában a szarvas fürgén áthalad a zord hegyi terepen, úgy mi is biztos lábakon állhatunk, és bízhatunk abban, hogy Urunk vezet a nehéz időkben. A mi Istenünk él, és Ő irányítja a világot és annak eseményeit. Bár nem tudhatjuk pontosan, mit miért tesz, amit tesz, abban biztosak lehetünk, hogy Ő Isten, aki mindig helyesen fog cselekedni. Ez a bizonyosság ad bizalmat és reményt ezekben a zavaros és nyomasztó időkben.
Jeremiás próféta is Júda történelmének ebben az időszakában szolgált. Jeruzsálem eleste után írta a Jeremiás siralmainak könyvét. Hasonló fájdalmat, bánatot és kétségbeesést hallunk ki szavaiból – de azért ő is Isten hűségéről szól (lásd: Jeremiás siralmai 3:17–26).
Ma, miközben az Úrra várunk, tapasztaljuk meg a velünk kapcsolatos szándékát. A jelenléte, gondviselése, ígéretei, védelme és békéje vegyen körül mindnyájunkat.

Myrna Hanna