Az élet rangsora

„A nagyobbik fia pedig a mezőn volt, és amikor hazajött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előszólított egy szolgát, és megtudakolta tőle, mi folyik itt. Ő pedig azt mondta neki: Az öcséd jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, merthogy egészségben kapta őt vissza. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Az apja azért kiment, és kérlelte őt. Ő pedig felelve azt mondta apjának: Íme, mennyi esztendeje szolgálok neked, parancsodat soha meg nem szegtem, és nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy a barátaimmal vigadjak.” (Lukács 15:25–32)

A farmunkon határozott rangsor van a vadon élő állatok és a haszonállatok között.
Van egy madáretető hátul az udvaron, és egyes erőszakos madarak az összes többi madarat elkergetik, hogy maguknak tarthassák a madáreleséget. A természetben az állatok önzőnek tűnnek, amiért nem akarják megosztani egymással az élelmüket. Ez szinte kivétel nélkül mindre igaz, kivéve a kicsinyeiket etető anyákat.
A csirkéink a főtt zabkásáért harcolnak, amit tőlünk kapnak. Eszük ágában sincs hátralépni és hagyni, hogy másik csirke egyen először. Van egy sánta tyúkunk, amit külön kell tennünk a többiektől, különben soha nem kapna eleget enni, ha ott hagynánk a többi csirkével. Mindenki csak magáért él – az osztozás gondolata nélkül. A birkáink hasonlóképpen kitúrják egymást a szénájukért és a gabonájukért.
Az elveszett fiúról szóló példabeszédhez hasonlóan (Lukács 15:11–32) az élet igazságtalannak tűnhet. Keményen dolgozhatunk, és látszólag kevés jutalomban részesülünk. Nem ismerjük a kezdetektől a véget, sem az okokat, miért engedi Isten, hogy rossz dolgok történjenek az életünkben. Nem tudjuk, hogyan végződnek majd a helyzetek, vagy Isten miben segít nekünk, hogy tanuljunk a hibáinkból és döntéseinkből. Sok dolog tűnhet zavarosnak és igazságtalannak is az életben.
Ha ma csüggedtnek érzed magad, kérlek, ne veszítsd el a reményt. Pál erre emlékeztet minket: „Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul.” (2Korinthus 4:16) Pillanatnyi gondjaink olyan eredményekhez vezetnek majd, amelyek messze felülmúlják mindezeket. Hagyjuk Istenre a rangsort, és csak bízzuk rá az utunkba kerülő körülményeket.

Marcella Lynch