Az imamenedék

„Az Úr a nyomorultak kővára, erősség a szükség idején.” (Zsoltárok 9:9)

Egy négyéves gyerek minden kíváncsiságával figyeltem, ahogy anya székeket rakosgat az első szobában. Amikor már mindenki helyet foglalt és elcsendesedett, imádkozott és énekelni kezdett. Bibliaolvasás után letérdeltünk, hogy elismételjük az Úr imáját – ez az egyik első emlékem.
Sajnos az imarutinjaim abbamaradtak. Hiányzott az ima ideje. Hiányzott, hogy halljam mindannyiunk nevét az imában. Tudom, hogy Isten megértette csalódottságomat. Mire elkezdtem az iskolát, terve a vele való állandó imakapcsolatomról formát öltött. Anya hajthatatlan volt, hogy egyházi iskolába küldjön – ez nehéz, de jelentős döntés volt. Apa nem értette, hogy engedhetnénk meg magunknak, de anya kitartott az álláspontja mellett. Hálás vagyok, hogy egészen a főiskoláig egyházi iskolába járhattam.
Amikor tíz–tizenegy éves lettem, egy zongorát kaptunk az egyik gyülekezeti családtól. A pár törött billentyű ellenére is megtanultam sok éneket és gyermekdalt eljátszani. Miközben zongoráztam, ugróköteleztem és bicikliztem, menedékre találtam az imádságban. Az Úr sok veszélytől és nehéz időszaktól mentett meg gyerekkoromban és később is – még olyan bajoktól is, amiket én okoztam magamnak.
Az ima továbbra is lelki menedékhely volt egész életemben. Nyolcvanegy éves koromban Jay-Jay, a család kutyájának sétáltatása közben megbotlottam és elestem. Ráestem a térdemre és a könyökömre, és a felkarcsont ennek következtében erősen belenyomódott a vállamba, és eltört. A térdemet és a könyökömet meg véresre horzsoltam. Szerencsére a póráz még mindig szorosan a bal kezemben volt, így Jay-Jay sem próbált meg elinalni, de mivel nem volt mibe belekapaszkodnom, nem tudtam felállni.
Miközben imádkoztam, erre az ígéretre hivatkoztam: „Megerősítelek, sőt, megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41:10) Áthatotta a hit a szívemet, erőt és bátorságot mozgósítva bennem. Isten valahogy eléggé megerősített ahhoz, hogy fel tudjak állni, és folytassam az utat hazafelé.
Dicsérem az Urat az ima menedékéért. Azért imádkozom, hogy ma ti is reménységet találjatok az Örökkévaló ígéreteiben. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk; igen biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsoltárok 46:2) Bármikor, ha szükségünk van rá, Ő csak egy imára van tőlünk!

Jeanne B. Woolsey