Minden napomat a kezedbe teszem le

„Irányítsd lépteimet Igéd szerint, és ne engedd, hogy bármi gonoszság uralkodjon rajtam!” (Zsoltárok 119:133)

Mikor ritka alkalom nyílt arra, hogy több órát is dolgozzam, elhatároztam, hogy kihasználom a lehetőséget. Szerdára azonban már nyilvánvalóan éreztette a hatását a hosszabb munkaidő és a kevesebb alvás. Mivel pénteken nem tudtam pluszban dolgozni, tovább feszítettem a húrt. Csütörtök reggel az ágyból kikászálódva elsuttogtam: Uram, kérlek, te vigyél át a mai napon.
Minden egyes perccel ólmosabb lett a fáradtság, és a józan ész sugallatára arra jutottam, hogy egy órával korábban megyek haza. De rögtön el is vetettem a gondolatot, és a tervezett indulási időre koncentráltam. De csak nem hagyott nyugodni a dolog. Ahogy a fáradtság sem. Úgy éreztem, aligha tudom befejezni még a rendes műszakomat se. Józanul mérlegeltem a kérdést. Tudtam, hogy semmit sem érnék el azzal, ha munka közben elbóbiskolnék, mert épp ez fog történni. Bár nem örültem neki, de úgy döntöttem, az lesz a legészszerűbb, ha már csak egy órát dolgozom, aztán elindulok.
Három közlekedési lámpára voltam otthonról, miközben a zöldre vártam, úgy gondoltam, hogy be kéne ugranom a közeli bankba. Rossz sávban álltam, emiatt azt mérlegeltem, most mégsincs szükségem bankba menni. De csak ott motoszkált a fejemben az ötlet. Egy félénk, bocsánatkérő mosollyal az elégedetlenkedő sofőrök felé két sávval arrébb navigáltam magam a lekanyarodó sávba.
Nagy volt a nyüzsgés a parkolóban, és ahogy elindultam a bejárat felé, rájöttem: a bank még mindig nyitva van. Az ATM-nél kinyomtattam egy tranzakciós jelentést, és észrevettem, hogy valami szörnyen rossz történt! Két olyan műveletet is megláttam, amit nem én kezdeményeztem. És mindkettő egy másik országban történt! Azonnal elillant a fáradtságom, és hirtelen felértékelődött a bank zárásáig még hátralévő tizenöt perc! Az ügyeletes igazgatónő azonnal intézkedni kezdett, és már tíz percen belül jelentést tett a csalási osztály felé, én meg új bankkártyát és új jelszavat kaptam. Meg is jegyezte, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen gyorsan észleltem a helyzetet. Dicsértem Istent, és bocsánatot kértem tőle a makacsságomért. Ő úgy vezetett át a napon, ahogy kértem – és szétzúzta az ellenség
csapdáját. Aznap éjjel már nagyon jól aludtam!
Uram, segíts, hogy minden nap alávessem magam az akaratodnak, és Szentlelked vezesse a gondolataimat, szavaimat és cselekedeteimet.

Cloreth S. Greene