Brandy és a cica

„Cselekedjél velem az Úr irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak.” (1Sámuel 20:14)

Volt egy nagyon szeretett kutyánk, Brandy, aki azzal töltötte a napjait, hogy az ablakon nézelődött kifelé, miközben a kanapé háttámláján üldögélt. Mindent megugatott, ami csak élt és mozgott, hisz ez volt a dolga! Legalábbis ő így gondolta. Bármit, aki arra haladt el, autókat, bicikliket és bármilyen más állatot, ami csak betette a lábát az „ő udvarába”, különösen a macskákat, ő ugatással fogadott. Csakhogy ezt az ugatást mi nem értékeltük.
Azt hiszem, Brandynek viszketett a tenyere, ha meglátott egy mókust, de főleg, ha egy macskát. Ugyanis gyűlölte a macskákat, és ezt egyértelműen a tudtunkra is adta.
Egy nap valaki nyitva felejtette a bejárati ajtót, mikor egy fehér macska közeledett a veranda felé. Brandy vicsorogva és ugatva meglátta a cicát, és kivetette magát az ajtón, mielőtt bárki megállíthatta volna. A macska meg, ahelyett, hogy elszaladt volna, csak végignyúlt a verandán, látszólag mit sem törődve a felé közeledő acsargó kutyával. Mire Brandy a közelébe ért, már nem tudta, mit tegyen. Végre egy macska volt a területén, de csak nem akart elszaladni a cicus. Hol van ebben a móka? Megszaglászva körbejárta a macskát, és igyekezett mindent megtenni, hogy kimutassa fölötte a dominanciáját, de a macska mit sem törődött vele, és meg se rezzent. Akkor Brandy végső elkeseredésében lefeküdt a cica mellé, és jól összebarátkoztak.
Ez elgondolkodtatott, hogyan ítélkezhetünk mások felett anélkül, hogy időt szánnánk a megismerésükre – csak azért, mert másnak tűnnek, mint mi. Ha időt fordítanánk rá, hogy meghallgassuk a történetüket, és megismerjük őket, biztosan másképp gondolkodnánk róluk.
Isten mindenkit szeret, és ezt mindig tartsuk szem előtt, és kérjük Őt, hogy úgy lássunk és szeressünk, mint Ő, ahogy másokkal bánunk.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten az Ő Fiát a világba, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy a világ általa üdvözüljön.” (János 3:16)
Drága Atyánk, kérlek, segíts, hogy úgy lássuk az embereket, ahogy te látod őket. Úgy szeressünk, ahogy te szeretsz. Segíts, hogy mindig emlékezzünk arra, hogy mindannyian vétkeztünk, és híján vagyunk a dicsőségednek. Add, hogy segítségére legyünk másoknak, hogy megismerjenek téged, és megismerjék az irántuk való nagy szeretetedet. Ámen.

Sue Anderson