A költségek kiszámolása

„Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze?” (Lukács 14:28)

Amikor elkezdtem a PhD-képzést angolszakon, a következő tanácsot kaptam egy végzős hallgatótól: „Mindenben vegyél részt; és minden lehetőséget ragadj meg, ami csak a doktori iskolában adódik.” Bár én úgy döntöttem, hogy nem fogadhatom meg a tanácsot, sok kollégám megtette. Eljártak tudományos konferenciákra, publikációkat jelentettek meg, extra projekteket vállaltak, hogy „egy újabb sorral bővítsék a CV-jüket” (a tudományos önéletrajzukat). A doktori iskolában van egy alapvető kényszer, hogy folyamatosan teljesítsünk, lépjünk előrébb a tudományos ranglétrán, vagy tudományos elismerést szerezzünk. De harmincas éveim közepén járó családos nőként és keresztényként az én motivációimnak másnak kellett lenniük.
Először, ahogy befejeztem a doktori tanulmányaimat, emlékeznem kellett arra, hogy Isten hívott el erre az útra, hogy keresztény környezetben tanítsam az egyetemi hallgatókat. Másodszor nem volt szabad elfelejtenem: kevés olyan tanórán kívüli tevékenység van, ami megérné, hogy több időt vegyek el a családomtól. Hála Istennek, még azután is, hogy a férjemmel számba vettük a PhD megszerzéséhez
szükséges sok idő- és energiaráfordítást meg anyagi kiadást, úgy döntöttünk, a diploma mindezt megéri. Ez azonban nem könnyítette meg a dolgom.
Ezért nem volt társasági életem, kivéve a családbarát rendezvényeket. Az egyik félév alatt a hétfő estéket egy végzős kollégám kanapéján töltöttem, hogy megspóroljam az ingázással töltendő időt. Félretettem a hobbijaimat, és az időt tanulásra szántam. Egy másik félévben tíz napra magára hagytam a családomat, hogy a szigorlataimra tanuljak. Olyan intenzív volt a doktori fokozat megszerzéséhez szükséges koncentráció, hogy egy időre mindent ki kellett zárnom, ami nem Istennel, a családdal és a diplomával volt kapcsolatos.
Néha sajnáltam, hogy nem tudok részt venni minden olyan eseményen, amin a többiek igen. De mikor csupán három és fél év után egy teljes munkaidős állásajánlattal a kezemben kivonultam a diplomámért, csodálatos érzés volt, hogy képes vagyok ellátni a családomat. Ráadásul nagy szükség volt a képességeimre az egyetemen. A hallgatókkal való munka keresztény környezetben ismét mély céltudatosságot kölcsönzött, és arra emlékeztetett, miért vetettem alá magam azoknak a fájdalmas doktori éveknek. Isten velünk kapcsolatos terveinek beteljesítése gyakran kemény áldozatokat követel, de semmilyen átmeneti öröm nem hasonlítható ahhoz az örömhöz, amit az Úr által ránk bízott küldetés betöltése okoz. Kérjük Istent, adjon bátorságot, hogy a jutalommal együtt az árral is számoljunk, és beteljesítsük a küldetést, amit mindannyiunk számára kijelölt.

Lindsey Gendke