Mit látsz?

„Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)

Egy barátom elvitte Henryt, a kisfiát az orvosi rendelőbe kivizsgálásra. Ahogy a zsúfolt váróteremben ücsörögtek, egy fáradtnak és megviseltnek tűnő hölgy jött be. Ápolatlan, már kissé őszülő haja csapzottan lógott a válláig, és látszott rajta, hogy nem pazarolja az idejét frizurára. De a fehér ruhája volt a legfeltűnőbb rajta hatalmas piros virágokkal, amelyek mintha elnyomták volna apró termetét.
Lassan a barátomhoz sétált, és ledobta magát a hároméves Henry melletti székre. A gyereket mintha magával ragadta volna a jelenléte, tekintete ide-oda pásztázott a nőn. Barátom kezdett idegeskedni, és azon tűnődött, vajon mi hagyhatja majd el a fia száján. Végül a kisfiú ránézett a nőre, és azt mondta neki: „Nagyon tetszenek a piros virágaid.” A hölgy továbbra is maga elé meredve már elmosolyodott,
és azt mondta: „Köszönöm.”
Biztos vagyok benne, hogy Jézus is mosolygott, és örült annak, amit a gyerek észrevett. Míg az emberek azt veszik észre, ami kívülről látszik, addig az Úr belénk lát, és tudja, mivé válhatunk.
Egy nap, mikor a Jézus a templomban tanított, meglátott egy nőt, aki teljesen össze volt görnyedve. Az asszony már tizennyolc éve nem tudott kiegyenesedni. Az emberek addigra hozzászoktak, hogy így látják, és valószínűleg egy s mást gondoltak magukban, hogyan jutott ilyen nyomorúságos helyzetbe. Krisztus azonban nem úgy tekintett rá, mint mások. Ő egy gyengélkedő asszonyt látott, és elérzékenyült rajta. Jézus egy szava ahhoz az asszonyhoz megváltoztatta az életét és a testhelyzetét.
Egy másik nap a Megváltó megfigyelte, hogy a tömeg elhúzódik egy leprástól. Tisztátalannak és érinthetetlennek tekintették a férfit, Jézus azonban egy ép embert látott benne. És pontosan azzá is vált, mihelyst Krisztus megérintette.
Jézusnak nem számít, milyen a helyzetünk, a megjelenésünk vagy a társadalmi státuszunk. Mindannyian a gyermekei vagyunk. Ő mindenkivel tisztelettel, méltósággal és kedvesen bánik. Örömöt jelent neki, ha gyermekei ugyanígy bánnak másokkal. Azért imádkozom, hogy emlékezzünk a példájára, és kegyelméből
mindig tegyünk ugyanígy.

Marcia Mollenkopf