Prioritás vagy probléma az imádság?

„A tövis közé esettek azok, akik meghallgatták az Igét, de elmenve az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtották azt bennük, és nem hoztak gyümölcsöt.” (Lukács 8:14)

Ha egy lelki hőmérőt adnék, és megkérnélek rá, hogy mérjétek meg az imaéletetek hőmérsékletét, milyen lenne? Forró, hideg vagy langyos?
Ha az Istennel kettesben töltött időre gondoltok, arra, amikor kitárjátok a szíveteket előtte, és megosztjátok vele, ami csak foglalkoztat, vagy örömet jelent, akkor mennyi időt töltötök imádsággal?
Az élet sűrű, túlzottan is sűrű. Úgy tűnik, mindig csinálunk valamit, akár otthon vagyunk, akár elmentünk hazulról, viszont soha nem állunk le. Még az íróasztalnál is állandóan mozgásban vagyunk, gépelünk valamit, felvesszük a telefont, ellenőrizzük az e-maileket, és a lista szabadon bővíthető. Sajnos közülünk sokan hagyják, hogy a teendők, gondok és megpróbáltatások, amelyekkel szembe kell nézniük, de még azok a dolgok is, amelyek örömet jelentenek, minden pillanatukat kitöltsék, emiatt az Istennel töltött idő kiszorul az életükből.
Hogy élhetnénk sikeresen egy bűnös világban nélküle, aki legyőzte a bűnt, és akinek hatalma van arra, hogy győztesekké tegyen bennünket, miközben a világban élünk? Hol kezdjük visszaszerezni az imádságra fordított időt? És a Megváltónkkal töltött időt?
Nézzünk meg három bibliai verset, hogy segítsenek újra összpontosítanunk. Először is: „Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11) Másodszor: „Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6:33) Harmadszor: „De amikor ránéztem minden művemre, amelyet kezem alkotott, és munkámra, amelyet fáradsággal végeztem: íme, mind hiábavalóság és szélkergetés volt az, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!” (Prédikátor 2:12)
A zsoltáríró és Máté is arra bátorít és figyelmeztet bennünket: szakítsunk időt arra, hogy Istennel időzzünk, és az első helyre tegyük Őt az életünkben. Salamon baljós intelme pedig arra emlékeztet, hogy az életünk végén majd megbánjuk azt az időt, amikor megpróbáltuk az életünket jobbra fordítani. A fel nem tett kérdés az: megbánjuk majd, hogy nem töltöttünk több időt Jézussal az örökkévalóságra készülve?
Most arra hívlak benneteket, hogy az új év elején vizsgáljátok meg az életeteket, és kérdezzétek meg: „Az életemben az imádság a legfontosabb? Ha nem, akkor hogy változtathatnék ezen még ma?” Én imádkozom értetek, barátaim. Kerüljünk mindannyian közelebb Jézushoz ebben az évben!

Heather-Dawn Small