Meghívás

„Ó mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.

Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok rám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.”– Ésa 55:1-2

Miért annyira nehéz sokszor a keresztény élet? Imádkozás közben a Szentlélek eszembe juttatja a Szentírás által, hogy ezt az állapotot tulajdonképpen én magam idézem elő, legalábbis nagy mértékben. Elfoglalt ember vagyok, intenzíven élem meg a mindennapokat, szinte meghívom életembe az aggodalmat és a szorongást. Minden külső segítség nélkül képes vagyok összehozni magamnak egy-egy igen kellemetlen napot.

Ez a felismerés jóérzéssel töltött el. Isten megmutatta nekem, hogy melyek azok a pontok, ahol én magam hívom meg a bonyodalmakat és a félreértéseket. Ugyanakkor meghívott, hogy tegyem rendbe az életem. Amikor aggódom, békességgel tölt el. Amikor megkönnyebbülésre és kényelemre vágyom, bizalmat és erőforrásokat ad számomra.

Ezt az Istent követjük. Jobban ismer bennünket saját magunknál, és mindig a mi érdekünkben cselekszik – meghívásokkal, nem pedig parancsokkal vagy utasításokkal. Egy jobb életre hívott el minket.

Jézus már nyilvános szolgálata legelején elhívta tanítványait: „Kövessetek engem” (Mt 4:19), majd földi tevékenysége végéig ugyanezt tette: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:28) Jézus mindvégig szeretettel hív. Minden reggel, amikor felkelek, élvezem azt a szabadságot és lehetőséget, hogy a magam során én is meghívhatok másokat. Természetesen összpontosíthatok a gondjaimra és a kihívásaimra, teret biztosíthatok minden ezzel együtt járó negatív választási lehetőségnek. Hatalmas különbség van tehát az én meghívásom és Krisztus meghívása között. Amikor minden reggel Krisztus meghívását választom, akkor az a bővelkedő élet, amelyet Isten oly nagy szeretettel felkínál mindannyiunknak, valósággá válik számomra. Ez nem a körülmények valósága, amelyek természetesen nem lesznek mindig könnyűek és kényelmesek, hanem a szív állapota, amely megtelik az Istenbe vetett bizalommal. Érdemes naponta elfogadni az Ő meghívását.

Lee Lee Dart