Tehenek a legelőn – 2. rész

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!”– Mik 7:18

A barátságtalan időben a kis bocik anyjuk hasa alá bújtak, ott keresve menedéket. Kényelmes terepjárómban ülve, lelkifurdalásom támadt e gyámoltalan, ártatlan teremtések miatt. Saját kisbabám kényelmesen aludt meleg autósülésében a hátam mögött. Egyelőre még védve volt a bűnös világ viharaitól. Kellemetlen érzés nyilallt szívembe. Az igazság az, hogy a rossz időjárás kellemetlenségei az állatokat is ugyanúgy érintették. Az is belém hasított, hogy a teheneket tulajdonképpen önhibájukon kívül érte ez a sok kellemetlenség, szenvedés, fájdalom. A hiba a miénk. Az enyém.

Isten újonnan teremtett „jó” világában a hőmérséklet soha nem volt túl meleg, vagy túl hideg. Minden tökéletes volt. Nem hullott kegyetlen eső az ártatlan teremtményekre. Isten szelíden öntözgette a növényeket, a fákat és a füvet a csendes harmattal. Isten tökéletes környezetet alakított ki, melyben teremtményei folyamatos, soha véget nem érő örömben részesültek. Amikor azonban a bűn belépett a világba, megnehezedett az élet, de nem csak az emberek, hanem minden teremtett élőlény számára. Azonban itt a különbség: Isten előkészítette az emberiségnek a megváltás és az örök élet ajándékát egy újjáteremtett földön. Előttünk áll a nyomorúságból kivezető út vissza a tökéletességbe. A többi teremtmény számára azonban… Ők csak azt a bűnös világot ismerik, amit mi „alkottunk” nekik.

Mivel kaptunk egy második esélyt, kötelességünk minden napnak minden percében hálát adni Istennek ezért a meg nem érdemelt ajándékért. A hálás lelkület mellett legyünk körültekintőek, szeretőek, gondoskodóak a többi teremtménnyel való kapcsolatunkban, mert az egész teremtett világ naponta elszenvedi az emberi bűn következményeit.

Olvastam, hogy ősszüleink sírtak, amikor meglátták az első lehulló levelet a bűnbeesés után. Ezt mi most nehezen tudjuk megérteni. Engedjük meg Istennek, hogy ajándékozzon meg az Ő szelíd szívével.

Azon a hideg, esős napon, miközben a legelőtől távolodtam, csendben arra kértem az Urat, hogy bocsássa meg az én részem a bűn terjesztéséből. Megköszöntem irántunk való nagy jóságát, amit meg sem érdemlünk.

Naomi Striemer