Tehenek a legelőn – 1. rész

„És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.” – 1Móz 1:31

„Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.” – 1Móz 3:17

Kezdetben tökéletes volt az élet. Az Úr minden alkotását „igen jónak” értékelte. Napjaink társadalmában, ha valamit jónak ítélünk, akkor az tulajdonképpen csak elfogadható. Felhígult a kifejezésmódunk. Azonban, ami Istennek „jó”, az biztos, megbízható és határozott. Az Ő teremtése valóban, teljes mértékben „jó” volt. Semmi rossz nem létezett benne: sem megalkuvás, sem fájdalom, sem csalódás egészen addig, amíg a bűn meg nem jelent.

Amikor arra gondolunk, hogy Éva bedőlt a csalónak, és Ádám is evett a tiltott gyümölcsből, vagyis elkövették az első bűnt, ne feledjük, hogy tulajdonképpen ez az első bűn vonta maga után a többit. Az első bűn nem tűnik olyan súlyosnak. Ádám csak harapott egyet egy tiltott gyümölcsből. Hányszor csennek el a gyermekek a süteményes dobozból egy-egy tiltott édességet? Ezért még nem nézünk úgy rájuk, mintha elvetemült bűnözők lennének, nem igaz? Azonban ez a bűn nagy csapdája. Ha az örökkévalóság szemszögéből nézzük, az első bűn is ugyanolyan rossz, mint a következő.

Ősszüleink úgy döntöttek, hogy a gonoszt követik, még akkor is, ha azt gondolták, hogy ez csupán pillanatnyi. Pedig az Úr tisztán és világosan kijelentette: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti.” (Mt 6:24) Azt is mondta: „Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.” (Mt 12:30) Tehát egy pillanatnyi bűnt nem hasonlíthatunk egy másikhoz csupán azért, mert az Istentől és az Ő szeretetétől való akár pillanatnyi elfordulás is a leggonoszabb dolog, amit tehetünk. Abban a pillanatban a gonosz rabjaivá váltunk.

Egy meglehetősen hűvös tavaszi napon egy legelő mellett haladtam el. Barátságtalan eső verdeste autóm szélvédőjét. A dombtetőn egy egész gulyát pillantottam meg. Sok tehén nemrég ellett, a kis bocik alig pár naposnak néztek ki, és mindanynyian ott álltak kint a hidegben és a szélben. Miért kellett ott, a dombtetőn küzdeniük a vad természettel? Továbbhajtva rádöbbentem, hogy tulajdonképpen mindez miattam volt.

Naomi Striemer