Szálka és gerenda gondok

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is. Miért nézed pedig a szálkát a te atyádfia szemében, és nem látod a gerendát a magadéban?” (Máté 7:1–3)

Mivel férjemmel együtt már megöregedtünk, tegnap este már tíz óra körül lefeküdtünk, ami sajnálatos módon egybeesett a szomszédok tűzijátékának kezdetével. Még nem hallottam ilyen újévi ünneplést, amióta itt lakunk. Az elmúlt évi világjárvány helyi hatása lehetett, hogy a közösségünkben az emberek a szokásosnál is jobban vágytak a nagyszabású megnyilvánulásokra.
Ami azonban leginkább felbosszantott, hogy hajnali kettőig bömbölt a hangos zene. A szomszédaim általában nagyon tisztelettudó emberek, ezért nem is zavar a tejano zene, amit ünnepléseik alkalmával játszanak és hallgatnak. Ilyenkor én is mindig tacót készítek, amit szintén nem bánok. Ez azonban valami egészen más volt. Nem a hagyományos tejano zene, hanem valami ellenszenves, visszataszító, kibírhatatlan, modern bulizene. Barátságtalanul méregbe gurultam, és az öklömet ráztam. Ez azonban semmit nem változtatott a helyzeten, így hát lassan belealudtam.
Miközben folyton felriadva azon gondolkodtam, hogyan is bírhatnám csendre őket (illedelmesen kopogjak a bejárati ajtón, vagy inkább rontsak be a hátsó udvarra, és úgy hívjam fel magamra a figyelmet), egy utolsó zajhullám egészen kiborított. A férjem kétségbeesésemet érzékelve odafordult hozzám az ágyban, én pedig a felismerés dermedtségében ragadtam meg a karját: „Hát ez a mi rádiónk!” – kiabáltam. Gyorsan kihúzta a készüléket a konnektorból, véget vetve többórás bosszankodásunknak és egyben az egész elmúlt év csalódásainak. Hiszem, hogy ez volt az a végső mozdulat, amely átlendített minket az új évbe.
És mi volt az újévi fogadalmam? Sokkal nagyobb gonddal vizsgálgatom majd a saját szememben a szálkát, mint a szomszédéban a gerendát.

Wendy Williams