Örök otthonom

„Hanem amint meg van írva: amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg se gondolt, azt készítette Isten az Őt szeretőknek.” (1Korinthus 2:9)

2020. december 27-e volt, hétfő. Hidegnek és jegesnek mutatkozott a reggel. Amikor az ágyból felkelve az ablakhoz léptem, és elhúztam a függönyöket, csodálatos látvány tárult a szemem elé.
A nap aranyló sugarai fényesen ragyogtak a fákon és az ablakpárkányon. Megérintettem az ablaküveget, és az alacsony hőmérséklet ellenére kellemes melegséget éreztem. Felnéztem a bolyhos, fehér felhőkkel tarkított kék égre, mely csodálatos hátteret adott a szomszédban emelkedő nagy fenyőfáknak. Úgy éreztem, hogy Isten, a Teremtő mosolyogva nézett rám ma reggel, és azt mondta: „Mindezt a te felvidításodra alkottam.”
Mély levegőt vettem, és felsóhajtottam: „Köszönöm, Uram, hogy ilyen csodálatos dolgokat teremtettél számomra.” Visszagondoltam Isten eredeti, tökéletes teremtésére. Bár mostanra tönkretette a bűn, még hatezer év elteltével is csodálatos természet vesz körül.
Miközben álmélkodva szemléltem a tájat, magam elé képzeltem a mennyet mindazzal a miriád szépséggel, ami ott vár ránk. Isten helyreállítja az Édenkertet, ami örök otthonom lesz, és az el nem múló szépség helye. Ott az Úr minden gyermeke együtt élhet békességben és szeretetben.
Eszembe jutott A. S. Bridgewater 1920 körül írt éneke, melynek címe „Milyen csodálatos lesz majd a menny”.
Olvasunk egy helyről, melynek neve a menny,
mely a tisztáknak és szabadoknak készíttetett,
ezek az igazságok Igéjében vannak,
hogy mily csodálatos lesz majd a menny.
Azért imádkozom, kedves testvérnőim, hogy mindannyian együtt lehessünk majd ott. Már türelmetlenül várom azt a napot.

Kollis Salmon-Fairweather