Mesés karácsony

„Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.” (Lukács 10:42)

„Hát nem mesés az élet?” – ugrott fel Melissa a piknikasztal mellőli padról, és körbe-körbefutott a zöld fűben. Négyen mentünk a parkba ebédelni.
„Tetszik ez a szó: mesés – mondta barátnője, Angelina nevetve. – Kivettem egy könyvet a könyvtárból, amelynek a címe: Mesés karácsony!” Erre Angelina is kezdett körbeszaladgálni.
„A mesés és az év végi ünneplés kifejezések nem passzolnak egymáshoz – jegyezte meg Angelina anyukája. – Még csak szeptember van, de már annyi a tennivalóm, hogy azonnal neki kell állnom. Utána pedig február lesz, mire mindent a helyére teszek. Nagyon izgalmas és mozgalmas, ó, jaj, már a puszta gondolatába is belefáradok!”
„Mi az, aminek már most neki kell fognunk? – kérdezte Melissa. – A fát december 15-én állítjuk fel, majd neveket húzunk, ily módon mindenki egy ajándékot ad és kap. Ugyanakkor mindegyikünk ad ajándékot egy kevésbé szerencsés személynek is. Időnként néhányan elmegyünk, és közösen előkészítünk egy nagy ételkosarat egy szegény családnak. Ez mesés »egyszerűség«, és mi soha nem fáradunk bele. Nagyon szeretjük!”
Angelina anyja kérdőn nézett rám. „Az ünnep bonyolult rohanássá vált sokak számára – mondtam. – Néhány évvel ezelőtt, miután Lukács evangéliumából elolvastuk Mária és Márta történetét, elhatároztuk a családban, hogy »ami elég, az elég«. Még mindig megajándékozzuk egymást, de inkább a zenére, a családdal és a barátainkkal való kapcsolatokra, a különleges közös étkezésekre és a szegények megsegítésére fektetjük a hangsúlyt. Csodálatosan érezzük magunkat, és azt is hozzá kell tennem, nagy megkönnyebbülést jelent mindannyiunknak.”
„Igen – tette hozzá gyorsan Melissa. – Valóban Isten legnagyobb ajándékát ünnepeljük, az Ő Fiát. Ha az emberek elfelejtik ezt, hajlamosak inkább azokat az ajándékokat ünnepelni, amiket a Mikulástól várnak, és ez igazán nem helyénvaló. Így a »mesés egyszerűség« elszáll” – folytatta a magyarázatot kedvenc szófordulataival.
„Mesés egyszerűség – kuncogott Angelina édesanyja. – Annyira lefoglalt a készülődés, hogy el is feledkeztem Mária és Márta történetéről. Mária valami jobbat választott, nemde?” Helyeslően bólintottunk.
„Mostantól kezdve én is ezt választom” – mondta határozottan.
Ti fel tudjátok használni a mesés egyszerűséget? Mostantól kezdve ti is válasszátok a jobbat.

Arlene R. Taylor