Sohasem egyedül

„Ímé, én veled vagyok.” (1Mózes 28:15)

Egy nap késő este a férjem, aki akkoribban egy benzinkútnál dolgozott, majdnem rablás áldozata lett. Miután az illetőt letartóztatták, Jim a helyi rendőrfőnöktől megtudta, hogy az idegen egy veszélyes banda tagja volt, akik éjszakánként loptak a környéken. Ezzel kapcsolatban később Jim azt mondta nekem: „Azt hittem, hogy egyedül vagyok ott abban a késői órában, de most már tudom, hogy Isten sokkal közelebb volt hozzám, mint ahogy gondoltam.”
Hosszú idővel ezelőtt egy másik férfi is azt gondolta, hogy egyedül maradt. Jákób becsapta édesapját, Izsákot, ellopta testvére, Ézsau örökségét, és most üres kézzel menekült. Jákób csaló volt. Menekülése második napján kimerülten rogyott le a sivatag homokjába. Egy követ tett a feje alá párna gyanánt, és mély álomba merült. Az éjszaka folyamán álmot látott. Isten állt egy magas létra tetején angyaloktól körülvéve. „Én vagyok az Úr… Ímé, én veled vagyok…, hogy megőrizzelek téged… Mert nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit mondtam neked.” (1Mózes 28:13, 15) Micsoda megnyilatkozása a reménynek! Isten vele volt. Istent érdekelte a sorsa. Jákób felállt, oltárrá szentelte kőpárnáját, és jövőjét a kezébe helyezte. „Az Úr lesz az én Istenem.” (21. vers)
Az élet sodrásában te is úgy érezheted, hogy egyedül maradtál a bizonytalanságban. Ha ez így van, tedd, amit Jákób. Bízz benne, hogy Isten még akkor is ismeri a körülményeidet és a helyzetedet, ha te nem vagy „tudatában” jelenlétének (16. vers). Ismerd be, hogy nem tudod megmenteni magad. Maga Jézus, Isten Fia is ezt mondta: „Én semmit sem cselekedhetem magamtól.” (János 5:30) Rendeld alá magad az Úrnak imában, majd Pállal együtt jelentsd ki: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:13) Amikor Jákób átadta magát annak, aki a létra tetején állt, megtapasztalta az ígéretet, a gondoskodást és a menny céljának teljesedését életében egészen haláláig. Isten előtted is fel akarja fedni magát. Nem föltétlenül álomban, egy ragyogó létra tetején, de mindenképpen úgy, ahogy nem is gondolnád.
Amikor a legnagyobb szükségünk van rá, Ő akkor emlékeztet arra, hogy nem vagyunk egyedül (János 14:21). Kielégíti szükségleteinket, és betölti szívünk vágyát (Zsoltárok 34:4; 37:4). Ma, amikor szembenézünk az élet kihívásaival, bízzunk benne, aki közelebb van hozzánk, mint ahogy valaha is képzeltük.

Carolyn Rathbun Sutton