Akik a tengeren hajóznak

„Akik hajókon a tengerre szálltak, és a nagy vizeken kereskedtek, látták az Úr dolgait és csodáit a mélységekben.” (Zsoltárok 107:23–24)

A 107. zsoltárban egy csodálatos történetről olvasunk. A zsoltáros azokról a viharokról ír, amelyekkel a hajósoknak kell szembenézniük, valamint Isten bámulatos erejéről, mellyel minden alkalommal kimenti őket. A hajósokat gyakran elborítják a hullámok, amik átvitt értelemben az élet kihívásai, és „lelkük elcsügged az ínségben” (26. vers). Sokszor erejük végéhez érnek (27. vers). A tenger hullámai ide-oda dobálják őket, erős széllel küzdenek, a hullámok ereje szinte elpusztítja őket. Nem tudják sem megfékezni, sem kézben tartani a helyzetet. Erejük fogytán pedig elsüllyednek. Mindig tehetetlenek a viharban. De… a bajban Istenhez kiáltanak, aki lecsendesíti a vihart, a szeleket, a hullámokat. A zsoltáros újra és újra megismételi: „De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban, és kiszabadította őket nyomorúságukból.” (6, 13, 19, 28. vers) „Örültek, amikor lecsillapodtak; és Ő a kívánt kikötőbe vezette őket.” (30. vers)
Mi, emberek, mindig bajba kerülünk. Folyamatosan szükségünk van Isten szabadítására. Az elmúlt hónapra visszagondolva több alkalommal is úgy éreztem, hogy víz alá süllyedek, és nem tűnik fel a segítség a láthatáron. Viharba kerültem, ide-oda vetett a szél, és összecsaptak fejem fölött a hullámok. Tudtam, hogy számomra elérkezett a vég. Tudtam, hogy ez alkalommal túl messzire mentem, de amikor Istenhez kiáltottam, Ő szerzett nekem menekülést. Utat nyitott előttem, és biztonságosan partra vezetett.
A fejezet egy emlékeztetővel kezdődik: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert kegyelme örökkévaló!” (1. vers) A zsoltáros folyamatosan ismétli, mennyire fontos hálát adni Istennek az Ő kegyelméért. „Adjanak hálát az Úrnak kegyelméért és az emberek fiaival tett csodáiért.” (8, 21, 31. vers) Ámen! Isten jósága és kegyelme örökkévaló. Ő mindig jelen van, és még akkor is érezteti kegyelmét, amikor saját hibánkból kerültünk viharba. A fejezet utolsó verse adja a legcsodálatosabb tanácsot: „Aki bölcs, tartsa eszében ezeket, és gondolja meg az Úr kegyelmességét.” (43. vers) Ne felejtsünk el vihar idején az Úrhoz kiáltani. Ő meghallja kérésünket, és biztonságban partra vezet bennünket.

Eva M. Starner