Utazásbiztonsági utasítások

„Mégsem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek, aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben és nappal felhőben, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozhattok, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járhattok.” (5Mózes 1:32–33)

Tudom, hogy ösztönösen arra késztet a gyermekeim iránt érzett szeretet, hogy mindig az ő szükségleteiket részesítsem előnyben a sajátjaimmal szemben, de ez nem mindig bölcs döntés. Gondoljatok csak azokra az utazásbiztonsági utasításokra, amelyeket a repülőgépen felszállás előtt mondanak el nekünk. Vészhelyzet esetén azt javasolják, hogy először saját magunkra helyezzük fel az oxigénmaszkot, és csak utána segítsünk a gyerekeknek vagy másoknak. Ezek hasznos gyakorlati tanácsok, hisz csak akkor tudunk érdemlegesen segítséget nyújtani, ha mi magunk megfelelő állapotban vagyunk. Földi életünket gyakran nevezik utazásnak, sokszor fogalmazunk úgy, hogy zarándokok és vándorok vagyunk egy idegen földön. Ezen hasonlatok használata azonban csak akkor megfelelő, ha valóban betartjuk a biztonsági előírásokat. Az önzés néha jó dolog. Meg kell tanulnunk félretenni időt saját magunkra, és ne helyezzük mindig mások szükségleteit az első helyre. Találjunk időt saját magunknak lazításra, pihenésre, kikapcsolódásra, lelki felüdülésre és az egészséges életmód fenntartására egy minőségi élet érdekében. Amikor a legjobb formában vagyunk, akkor tudjuk a legtöbbet nyújtani szeretteinknek.
Ugyanez az elv érvényes a lelki életünkre is. Isten megbízott, hogy tanítsuk és prédikáljuk a megváltás jó hírét. Ezt akkor végezhetjük a leghatékonyabban, ha egészségesek vagyunk. Ezért a hatékony missziómunka elválaszthatatlanul összekapcsolódik az egészséges életmód szokásaival. Visszatérve saját, oxigénmaszkos hasonlatomra, ahogy életbevágóan fontos elsőként saját magunknak feltenni balesetnél, ugyanúgy fontos naponta táplálnunk magunkat az élet kenyerével. „Szívének aggódása lesújtja az embert, a jó szó pedig megvidámítja.” (Példabeszédek 12:24) Ha tele vagyunk Isten Igéjével, akkor enyhülnek a szorongásaink, és ebből fakadóan sokkal többet tudunk megosztani másokkal is. A naponkénti bibliatanulmányozás az Istennel való kapcsolat fejlődésének kezdete. Végül pedig soha ne engedjük meg, hogy teendőink hosszú listája megfosszon a pihentető éjszakai alvástól. „Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Ha azért a legcsekélyebbet sem tehetitek meg, mit aggodalmaskodtok a többi felől?” (Lukács 12:25–26) Aggodalmaskodás helyett imádkozzunk, és engedjük meg, hogy Isten tökéletes békéje költözzön be a szívünkbe. Az Atya azt szeretné, ha sikerrel járnánk, mivel örök célokat tervezett el nekünk. Engedjük meg, hogy Szentlelke vezessen és készítsen fel rá.

Jodian Scott-Banton