Isten mesteri terve

„Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyeket rólatok gondolok – így szól az Úr –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek.” (Jeremiás 29:11)

Ahányszor csak a marylandi Bowie város egy bizonyos Taco Bell gyorsétterme előtt elhajtok, mindig arra gondolok: jól emlékszem, mikor ez az épület még csak tervben volt.
Amikor újságíróként dolgoztam, gyakran kaptam azt a feladatot, hogy a Bowie városi tanács terveiről írjak cikkeket. Visszaemlékszem az egyik gyűlésre, amikor a szóban forgó gyorsétterem tervezői a városi tanács tagjai elé terjesztették az elképzelésüket. A tervezőcsapat a megvalósítás mellett érvelt, majd sikeresen meg győzték az elnököt és az elnökasszonyt, hogy miért lenne jó ötlet felépíteni és nyitni egy új Taco Bellt Bowie-ban.
Az építkezés mintegy két évig tartott, de mikor a gyorsétterem kapuja végre megnyílt, csak úgy özönlöttek befelé az emberek. Tudom, mert minden alkalommal, amikor arra hajtottam, zsúfolásig tele volt a parkoló. Elképesztő gondolat, hogy egy papírra vetett terv hogyan kel életre, hogyan válik valósággá, és mennyire megörvendezteti az emberek életét, akik szeretnek vidám szívvel elfogyasztani egy ebédet.
Mindezekből fontos lelki tanulságot is levonhatunk. Isten már azelőtt ismert minket, hogy a létezésünk gondolata megfogalmazódott volna szüleink elméjében. Tudja, kik vagyunk (lásd: Zsoltárok 139, Jeremiás 1:5). Ő látja életünk minden lehetőségét, és egy mesteri terve van számunkra. Irányítja lépteinket, nekünk csak követnünk kell Őt.
Az Úr tervei a legjobbak számunkra, és bármennyit dolgozunk is saját terveink valóra váltásán, mindig az Ő terve győzedelmeskedik (Példabeszédek 16:9). Mi elkészítjük a tervet, de Isten alapozza meg a lépteinket.
Azt kedvelem a legjobban az újságírói szakmában, hogy egy létesítmény, melyről a tervezés állapotában írtam, (egy étterem, park vagy más közösségi hely) hogyan születik meg egy egyszerűen papírra vetett ötletből, és aztán jóváhagyást nyer, felépül és megnyílik a nagyközönség számára. Különleges érzés megfigyelni valamit a kezdeti szakasztól, majd végigkövetni létrejöttének minden lépését egészen addig, ameddig megörvendezteti az embereket. Úgy gondolom, hasonlóan érezheti magát Isten, amikor minket eltervez, megengedi a fogantatásunkat, világra jöttünket és felnövekedésünket, egészen addig, míg mindazt el nem végezzük, amire elhívott ezen a világon.

Alexis A. Goring