Mit jelent a név?

„Ezért az én népem megismeri majd nevemet azon a napon, hogy én vagyok, aki azt mondtam: Íme, itt vagyok!” (Ézsaiás 52:6)

Gyerekként soha nem szerettem a nevemet. A szüleim egy akkor ismert sanzonénekes slágere után kereszteltek el „Lindának”. Egy régi lemezük is volt az ő énekeivel, és gyakran feltették az otthoni lemezjátszóra. Egy csöpögős szerelmes dal volt, és emiatt a fiúk gyakran csúfoltak az iskolában. Úgy tűnik, hogy az 1940-es években született kislányok közül sokan kapták ezt a nevet az Egyesült Államokban. Azért mondom, mert összesen harmincan voltunk fiúk és lányok az osztályban, a lányok közül pedig öten viseltük a Linda nevet. Évekig én voltam „Linda N.”, hogy a tanárok megkülönböztethessenek a többi Lindától. Nagyon sokáig vágytam rá, hogy megváltoztathassam a nevem.
A bibliai időkben a szülők gyakran jelképes vagy különleges jelentésű nevet adtak a gyerekeiknek. Rebeka például a kisebbik ikerfiának a Jákób nevet adta, ami azt jelenti: 'más helyébe lépő'. A név többi jelentése: 'más sarkába lépni, a másik sarkát fogni, kijátszani, rászedni, megcsalni, kiszorítani, helyettesíteni' stb. Ezzel összevetve nem is annyira rossz a Linda.
Az idő múlásával pedig Jákób valóban becsapta apját és testvérét, és ez a tette az egész életét megváltoztatta. Valódi megtérése után azonban Isten új névvel ajándékozta meg. „Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izraelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Mózes 32:28) Jákób, most már Izrael, lehet, hogy soha nem volt tökéletes ember, de azon a napon az élete fordulóponthoz érkezett.
A Biblia szerint a mi nevünk is bekerül az élet könyvébe amikor elfogadjuk Jézust személyes Megváltónknak. Tulajdonképpen az éppen prédikálni induló tanítványoknak az Üdvözítő egy alkalommal azt mondta: „Annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” (Lukács 10:20) Ez valóban jó hír. Azt jelenti, hogy a mennyben nem kell majd magyaráznom, ki vagyok. Krisztus nem csak tudni fogja a nevemet, de a népeknek adott áldásában Isten kijelentette: „Örök nevet adok nekik, amely sohasem vész ki.” (Ézsaiás 56:5) Várjuk hát a napot, amikor Jézus nevünkön szólít majd az új otthonunkban.

Linda Nottingham