A mi befektetésünk

„Gyönyörködj az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit.” (Zsoltárok 37:4)

Evelyn kétéves volt, mikor egyszer kapkodva kezdte szedni a levegőt, amiről eleinte azt gondoltuk, hogy egyszerű megfázás. Felhívtuk az orvost, aki azt javasolta, hogy azonnal menjünk be vele a kórházba. Ott rögtön oxigénsátorba tették, bevitték az intenzív osztályra, és a sürgős esetek listájára írták. Asztmarohama volt. Ki gondolta volna? Fogalmunk sem volt róla, és borzasztó szülőknek éreztük magunkat.
Miután elmondták, hogy lehet, nem éli túl az éjszakát, nem tehettünk mást, mint hogy imádkoztunk, sírtunk, és értesítettük az ismerőseinket. Tudatni hét- és kilencéves fiainkkal, hogy a kishúguk lehet, nem éli túl az éjszakát, a legnehezebb dolog volt, amit addig közös életünk során megtettünk. Reggel, hála Istennek, még mindig kitartóan küzdött. A hatodik napon lekerült a kritikus esetek jegyzékéről. Két hét után egy nagyon lesoványodott kislánnyal és egy teli zacskó gyógyszerrel hagytuk el a kórházat. Arra kértek, hogy Evelyn szobájából távolítsunk el mindent, ami port gyűjti, mint a könyvek, párnák, gyapjútakarók, szőnyegek, függönyök, plüssjátékok és képek a falon.
Az életét a gyógyszerszedés, az allergia elleni injekciók és a légzéssegítő kezelések töltötték ki. Megtanultuk felismerni egy esetleges kezdődő asztmaroham összes tünetét. Gyakran annyira beteg volt, hogy gyülekezetbe sem vihettük magunkkal, ezért az egyikünk otthon maradt vele. Sok asztmás gyerek szüleivel beszélgettem, rengeteg ezzel kapcsolatos könyvet elolvastam. Többször is vissza-visszatért az a javaslat, hogy iktassuk ki az étrendjéből a cukrot és a tejtermékeket.
Az egyik szombaton késztetést éreztünk, hogy Evelyn esetét tegyük az év befektetési projektjévé számunkra. Megígértük Istennek, hogy minden szombaton egy bizonyos pénzösszeget adományozunk missziós céllal, hogy mind az öten újra együtt járhassunk gyülekezetbe. Egész évben megtartottuk az ígéretünket, és az Úr gazdagon megáldott. Ez volt a legjobb befektetésünk valaha.
Evelyn már felnőtt, és saját gyerekei vannak. Dicsőítjük Istent, hogy azóta soha többé nem került asztma miatt kórházba. Amikor énekel, sokszor megjegyzik, hogy kis termete ellenére milyen energikus, erőteljes hangja van. Teljes szívemből dicsőítem Istent ezért: „Köszönöm, Jézus, hogy te megerősítetted a tüdejét!” Tudja, hogy a mennynek terve van vele, azért mentette meg akkor éjjel az életét. Az életcélja, hogy dicsőséget adjon az Úrnak a nagy dolgokért, amiket érte tett. Ne féljetek befektetni. Figyeljétek, milyen bámulatosan dolgozik Isten.

Shirley Sain Fordham