Az ajándékozó

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.” (Jakab 1:17)

A hálaadás napja. Milyen csodálatos ünnep! Egy nap, amikor hálásak lehetünk minden nagyszerű dologért, amivel mennyei Atyánk halmozott el, és az ígéretekért, amik még a próbákat is hála okává teszik. Ha megállunk egy pillanatra, és elgondolkodunk az életünkön, a múltunkon és a jelenünkön, látjuk, „hogy egy szó sem veszett el mindabból a jó szóból, amelyet az Úr, a ti Istenetek ígért nektek. Mind beteljesedett rajtatok, egy szó sem veszett el azokból!” (Józsué 23:14)
Ilyenkor az emberek már a téli ünnepekre készülnek. Ajándékokat vásárolnak, és azt remélik, hogy amit vettek, „megfelelő” lesz a megajándékozott számára. Jézus is ajándékozó. Most nem anyagi dolgokra gondolok, hanem a természet elképesztő és megszámlálhatatlan csodájára.
Gondoljunk csak a szivárványokra és a vízesésekre, a virágokra és a többi növényre, valamint a barátság felemelő és léleképítő ajándékára. Gondoljunk a kisgyerekek ártatlanságára és lelkesedésére, amely mindig örömmel tölti el a szívünk. És gondoljunk csak a próbákra, melyek megerősítenek, és képessé tesznek segíteni a bajbajutottakon. Isten oly jó!
Ez az évnek az a szaka, amelyről Zsidók 13:5–6 beszél: „Ne legyetek pénzsóvárak, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. Úgyhogy bátran mondhatjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem?”
Múlt héten az unokám néhány képet küldött a Smokey-hegységből, ahová kirándulni ment. A Laurel-vízesésnél túráztak, és a látvány csodálatos volt. A természet hihetetlen és leírhatatlan módon képes bemutatni számunkra Isten irántunk tanúsított szeretetének szépségét és erejét. A legelképesztőbb műsora mind ingyenes. Semmibe nem kerül. Ne tévesszük szem elől ezeket a szépségeket, mert általuk tapasztalhatjuk meg és oszthatjuk meg Isten jóságát, és így kerülhetünk hozzá közelebb.

Grace A. Keene