Dicsőítés világjárvány idején

„Aki a Felséges rejtekében lakik, az a Mindenható árnyékában nyugszik.” (Zsoltárok 91:1)

A Covid-világjárvány volt a legrosszabb esemény, amelyet életem során megtapasztaltam, mégis ebben az időszakban is tudtam dicsőíteni Istent. Egy nap kimentem elvégezni „megengedett”, szükséges feladataimat. Amikor hazaértem, ültem még egy keveset az autóban, mielőtt bementem volna. Este hallottam, hogy pontosan abban az időben Jamaica egy bizonyos részét, azt is, ahol én tartózkodtam, 7,3 erősségű földrengés rázta meg, amelyet én nem is éreztem. A földrengés szó megrémít. De ISTEN, aki ezt tudja, megőrzött ettől a tapasztalattól.
Másnapi teendőimet mindig előző este írom össze és szervezem meg. Egyik este eszembe jutott, hogy el kellene mennem a lakásom közelében levő bankba, de másnap reggel valahogy más tervvel ébredtem, hogy a déli oldalon levő bank helyett inkább az ellenkező, északi irányban levőbe menjek. Aznap lövöldözés történt a dél felé levő bank előtti útkereszteződésnél, amely többféleképpen is befolyásolhatta volna az életem, de ISTEN más tervet sugallt elmémbe az éjszaka folyamán.
Egy másik napon épp hazafelé mentem, amikor egy hatalmas teherautó mögé kellett beállnom a piros lámpánál. Miután a jelzés zöldre váltott, először meg sem mozdult, majd elindult, de hátrafelé. Dudálni kezdtem, ő pedig integetett, hogy kerüljem ki valahogy, de nem tudtam, mert már túlságosan közel álltam hozzá. Én is elindultam hátrafelé, de a hátam mögött levő motoros is dudálni kezdett. Szeretném azt mondani, hogy azokban a pillanatokban imádkoztam, de annyira megrémültem, hogy nem tettem. A teherautó pedig, miután nekiütközött az autómnak, végül sikeresen megállt. Nyugodtan szálltam ki. Nem sérültem meg. A hatalmas jármű vezetője sűrű bocsánatkérések között magyarázta, hogy a nyergesvontató motorja egyszerűen leállt, és elkezdett hátrafele gurulni, ő meg képtelen volt megállítani. Szinte robotként töltöttem ki a hivatalos űrlapokat, majd beültem az autómba, és elhajtottam. Később valaki elmagyarázta, hogy amikor az ilyen hatalmas járművek meghibásodnak, akkor megállás nélkül gurulnak hátrafelé, és ebből a törvényszerűségből adódóan én alá is kerülhettem volna, de ISTEN meghallgatta az indulás előtt elmondott reggeli imámat, és megőrzött.
Hálát adok Istennek, hogy a családom nem fertőződött meg a Covid–19-vírussal, de az otthonülési kényszer engem nagyon megviselt érzelmileg. Mindezek dacára áldom és dicsőítem a csodálatos Istent jóságáért, melyet ebben a szörnyű időszakban is éreztetett velem. Szeretném őszinte részvétemet kifejezni mindenkinek, aki elveszített valakit a világjárvány idején.

Cecelia Grant