Amikor a félelem összezavarja az életünket

„Mondd azért, kérlek, hogy a húgom vagy, hogy jó dolgom legyen miattad, és életben maradjak általad.” (1Mózes 12:13)

Mindannyian féltünk már vélt vagy valós veszélyektől. Ezek a félelmek az Istenbe vetett bizalom helyett rossz döntésekhez vezetnek. Ábrahám is ezt tette: „Amikor közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Íme, tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. Azért, mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez ennek, és engem megölnek, téged pedig életben hagynak.” (1Mózes 12:11–12)
A Biblia leírja, hogy Sára gyönyörű volt. Mi lett volna, ha Ábrahám megmondja az igazságot, hogy a nő a felesége? Vajon tényleg megölték volna? Vagy annál inkább tisztelték volna? Isten megvédte volna Ábrahámot, ha elmondja az igazságot, és bízik benne?
A dolgok rossz irányba is eldőlhetnek, ha a félelmeinkre és nem Istenre támaszkodva hozunk meg döntéseket.
Figyeljük meg Ábrahám esetét: hazudott, mert félt. A feleségét is rávette a hazugságra, melynek következtében a fáraó feleségül kérte Sárát. A fáraó és egész családja aztán különböző csapások áldozata lett ezen hazugság miatt.
A tényeket vizsgálva rádöbbenünk, hogy a döntése nemcsak őt érintette, hanem mindenki mást is körülötte. Ez a rossz döntés leginkább szeretteinek hozott keserűséget és szomorúságot. Ábrahám korábban engedelmeskedett Istennek. Mi történt volna, ha most is az Úrba vetett hittel és bizalommal követte volna akaratát? Milyen példát mutatott volna a fáraónak és az egyiptomiaknak, ha megmondja az igazságot? Biztos, hogy minden másképp végződött volna, mert Isten gondoskodott volna a helyzetről, és nem lett volna szükség hazudnia.
Nem tudom, neked milyen félelmeid vannak, de bízz az Úrban, aki segít jó döntéseket hozni. Ő gondot visel rólad.

Cecilia Nanni