Az egyetlen igaz dolog

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Róma 8:38–39)

2020-at írtunk, amikor egy átokszerű vírus végigsöpört a világon, rejtőzködésre kényszerítve az embereket. Otthonom fogságában az életem online találkozókból, telefonbeszélgetésekből és e-mailezésből állt. Hiányoztak a gyerekeim, a családom, a barátaim és a munkatársaim. Azok után vágyakoztam, melyeket addig természetesnek tartottam: a családi vacsorák, séták a parkban, az unokák ölelése után. Fájt a szívem a nagynénémért, aki betegséggel küzdött, aggódtam rákbetegségben szenvedő testvéremért, akinek nagy kockázatot jelentett a vírus, és lelkembe sóvárogtam, hogy ez az átok hagyja el bolygónkat.
A félelem legyőzésére gyakran vettem számba a kapott áldásokat: fiam, Samuel mosolyát, a lányom, Crystal nevetését, kisunokám, Adrian édes hangját, amikor szólongatott: „Nana! Nana!” És itt nem állt meg az áldások sora. Megmaradt nekem a barátaim és családom szeretete, egy békés otthon férjemmel, Waldennel, és testvéremmel, Nathalie-val, valamint a tanítói osztály keretén belül végzett munka öröme.
Egy különösen sötét napon a pillantásom Samuel képére esett, és szívemet elöntötte a hála és a szeretet érzése. Most, amikor az egész világ leállt, és a bolygó szinte mozdulatlanságba fagyott, a fotelben ülve, a fiam képét nézve kinyilatkoztatást kaptam, amely egyszerűen ez volt: Isten szeret engem! Isten szeretetének valósága és nagysága azzal a megkérdőjelezhetetlen bizonyossággal töltött el, hogy ha én, egy bűnös ember ennyire tudom szeretni a fiamat, akkor a menny irántam való szeretete felmérhetetlen és felfoghatatlan. Elképzeltem egy pillanatra, hogy egy rám vetett futó pillantás mennyire elárasztja az Úr szívét irántam való szeretettel, irgalommal és kegyelemmel.
Legsötétebb pillanatomban Isten közelebb vont magához, és a Szentlélek rávilágított az irántam tanúsított nagy szeretet igazságára. Ez nemcsak egy ismeret volt, hanem egy mélységes meggyőződés, hogy még a halál lehetősége vagy egy súlyos betegség sem olthatja ki az Örökkévaló értem lángoló szeretetét. Amikor nehéz az élet, Ő bármit felhasználhat, hogy közelebb vonjon minket magához, és mi minden kétséget kizáróan megbizonyosodjunk róla, hogy irántunk érzett szeretete valóság.

Rose Joseph Thomas