Könnyek és könnyek

„És szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21:4)

Kora délután volt, és találkozót beszéltünk meg egy barátommal. A bevezető mondatok után azonnal észrevettem, hogy miről is fogunk majd társalogni. Már perceken belül könnyes szemmel hallgattam őt. Mást nem is tehettem. Sírtam azért, amit elveszítettem, szembesülve az igazsággal, hogy ez a barátom mindent az én érdekemben tett, és megértettem, hogy csak a javamat akarta. Egy idő után sikerült abbahagynom a könnyezést, de este újra rám tört. Tudjátok, hogy van ez, minden alkalommal, amikor az esetre vagy az illető személyre gondolsz, újra eltörik a mécses. Annyira sokat sírsz, hogy már te magad is azt kérdezed: Miért is sírok még tulajdonképpen?
Estére már fájt a szemem a sok zokogástól. Szeretném azt mondani, hogy ezzel véget is ért sírásom, de nem így volt. A következő néhány nap sokat pityeregtem. Péntek este azonban olyan békességet éreztem szívemben, amelyről tudom, hogy csak Istentől származhat. Az elmúlt három nap alatt először akkor aludtam át nyugodtan az éjszakát, és sikerült kipihennem magam.
Szeretném azt mondani, hogy a könnyek nem szükségesek, azonban ez nem így van.
A könny egy átlátszó folyadék, a szemben található könnymirigyek váladéka, amellyel a kecskék és a nyulak kivételével minden szárazföldi emlős rendelkezik. Elsődleges célja a szem nedvesen tartása, a szembe kerülő szennyeződések és esetleges gyulladáskeltő anyagok kimosása és az immunrendszer működésének segítése. A könnyezés ugyanakkor a szervezet természetes válasza a fájdalomra. Minden emlős közül egyedül az emberekről ismert, hogy a könnyek részét képezik az örömre vagy szomorúságra adott érzelmi válaszreakcióknak.
A könnyeknek jelképes jelentésük van az emberek között. A könnyek érzelmi funkciója biológiai szerepet is betölt, hiszen kiürítik az érzelmi szenvedésből fakadó stresszhormonokat.
Szükségünk van sírásra. Ennek oka egyénenként különbözik, de mindannyiunknak szükségünk van a könnyezésre. Úgy tűnik, gyakrabban sírunk fájdalom és szomorúság, mint öröm miatt, de eljön majd a nap, amikor Isten eltörli a könnyeinket. Ó, annyira várom már azt a napot! A szemem nem fog többé fájni. Az Úr örök békét és nyugalmat ad, addig is tartsatok ki, testvéreim!

Dana M. Bean