A munka nagy áldás!

„Ami kezed ügyébe kerül, vidd véghez erőd szerint.” (Prédikátor 9:12)

Édesanyám egy felnőttgondozó otthont vezetett tizenegy bentlakóval. Ezért mindig otthon volt, amikor a testvéremmel hazaértünk az iskolából. Segítettünk neki tálalni, mosogatni, segítettünk a gondozottaknak este lefekvéshez készülődni, mosni és más munkákban. Én szerettem ezt, és mindig azt mondogattam az anyukámnak, hogy az iskola elvégzése után majd átveszem tőle a vállalkozást.
Az egyik bentlakó hölgyet Florence-nek hívták, és ő sokat segített édesanyámnak. Megjegyezte, ki iszik kávét, és ki teát. Meg tudta teríteni az asztalt. Időnként fehér nővéri egyenruhát és hozzá illő fehér cipőt vett fel, és Florence Nightingale-nek képzelve magát parancsolgatott a házban. Ilyenkor anyukám mindig mosolygott, és mi, gyerekek, hangosan kuncogtunk és nevetgéltünk.
Az Édenkertben, a bűnbeesés előtt Istennek az volt a terve, hogy Ádám és Éva a kert gondozásával foglalkozzon (1Mózes 2:15). A bűn létezése előtt ez nem minősült kemény munkának, hanem az együttlét része volt. Elképzelem, amikor Isten meglátogatta őket, velük sétált a kertben, és örültek a közös tanulásnak. Képzeljétek el, amint Ádám és Éva megmutatták neki aznapi munkájukat, megbeszélték vele, mit tanultak a növényekről és az állatokról. Magam elé képzelem, ahogy Isten mosolyogva néziv mennyire örülnek a munkatapasztalatuknak.
Az Úr nekünk is adott munkát. Apostolok cselekedetei 18:1–4 között azt olvassuk, hogy Pál Akvilával és Priszcillával dolgozott együtt sátorkészítőként. Jézus, szolgálata elkezdése előtt, fiatal fiú korában ácsként dolgozott (Márk 6:3). Isten azt szeretné, hogy dolgozzunk, és találjunk örömöt mindenben, amit Ő kigondolt számunkra. Azt akarja, hogy elégedettség töltsön el a munkánkban, tanuljunk, és függetlenül attól növekedjünk az Ő szolgálatában, hogy mi a foglalkozásunk. Vannak azonban olyanok, akik túlzásba viszik a munkát. A társadalom arra bátorít, hogy az emberek a kiégésig dolgozzanak, ami rossz hatással van az egészségünkre és a kapcsolatainkra, sőt, az Istennel töltött idő rovására megy. Ezért elveszíthetjük az áldásokat, melyeket az Úr tett félre számunkra. A menny azért ad munkát, hogy eltarthassuk családunkat, tanulhassunk, fejlődhessünk, ugyanakkor tegyünk bizonyságot a körülöttünk levő embereknek Istenről, és tükrözzük vissza a szeretetét és a jellemét. Képzeljük el, hogy találkozunk Jézussal a nap végén, megbeszéljük vele a napunkat, látjuk a mosolyát, miközben meghallgatja a mondanivalónkat, és nézi, hogy örömünket leljük az Ő szolgálatában.

Gyl Moon Bateman